2009. június 17., szerda

Felkészültél?

Tegnap este komolyan elgondolkodtam,hogy mi van, ha most meghalok. Nagyon fájt a szívem, rosszul voltam, és eszembe ötlött, hogy akár meg is halhatok. Sose féltem a haláltól, de most azért elgondolkodtam. Tudtam, hogy hitem által a mennybe jutok, de ott motoszkált bennem, hogy mennyire nem voltam engedelmes az elmúlt időben. Persze ez is az ördög csapdája, mert ez két külön dolog. A fő, hogy Istennek szánom oda az éltemet, és naponta bűnbánatot tartok, és elfogadom az Ő váltságát. Isten szent, nem lehet megcsúfolni. Megígértem, hogy kevesebbet netezek, mégis szép lassan próbáltam becsapni az Urat, de Őt nem lehet. Jó kis figyelmeztetés volt. Másképp nem hallgattam rá.

Ma voltunk Magyarországon sürgősségen, és minden eredményem jó volt. Újra ki kell vizsgáltatnom a pajzsmirigyemet, de a gyomromtól is lehetett. Mindenesetre az,hogy a vérnyomásom így felugrott, az nagyon furcsa. Még sose volt ilyen. Imádkozom, hogy többet ne forduljon ilyen elő, és főleg ne éjszaka, mert a gyerekek miatt sehova se tudunk menni.

Eldöntöttem, hogy beosztom az estéimet, és csak ekkorra korlátozom a netezést. Rengeteg dolgom van, mindenféle, ezért muszáj beosztanom a feladataimat. Úgyhogy, ha sokat vagyok itt, szóljatok rám.

Többet szeretnék a családommal foglalkozni. Sokszor készülök, pedig jobban örülnek, ha csak spontán velük vagyok. Ezáltal is sokat tanulnak. Isten vezetésében kell járnom, hogy áldott legyen az életem, és ne érjen készületlenül semmi. És te?

2 megjegyzés:

Eszti írta...

Én is a netfüggetlenedésen gondolkozom. Nem érzem már függőnek magam, de zavar az a konfliktus, hogy simán eltűnnék hetekre a blogból, de mi lesz a blogolvasókkal. Valahogy belenőttem már ebbe a világba...


Igazad van, egyetértek azzal, amit leírtál: Istent nem lehet megcsúfolni, és arra kell igyekeznünk, hogy állandóan az Ő vezetése alatt legyen az életünk. Nekem is egyre nagyobb a vágyam, hogy minden időmet neki adjam: a netes időt valahogy magam birtoklom, azt hiszem...

Van feladat, az Úr segítsen bennünket a radikális odaszánásban.

Eszter írta...

Eszti, nagyon nehéz, mert sokszor csak egy levelet akarok elolvasni, és meglátok valamit, és akkor ne olvassam azt el? De ha elolvasom, ott ragadok. Hú, irtó nehéz.