2009. november 28., szombat

Mid van, amit nem kaptál?


Elolvastuk Laura Ingalls Wilder harmadik kötetét: A farm, ahol élünk. Eddig ez tetszett a legjobban. Johanna is örömmel hallgatta, de én is élveztem, és jót tett a lelkemnek.

A történet arról szól, hogy a háromgyerekes család eladja erdei kunyhóját, mert már nincs elég vad az erdőben, és nincs miből fenntartani magukat. Egy szekéren indulnak el, és letelepszenek a prérin hosszú vándorlás után indiánok közelében. Előbb szekéren, szabad ég alatt majd az édesapa saját kezűleg épített házában alusznak. Lassan berendezkednek: kutat ásnak, tetőt építenek, üvegablakot tesznek be, bútorokat készít a családfő és tűzhelyet. A kétnapi járóföldre lévő városban vetzőmagot vásárol, és az első tavasszal beültetik a kertet. Mire mindezzel elkészülnek, kiderül, hogy indián terülten vannak, csak egy jóakaratú indiánnak köszönhetik, hogy nem mészárolják le őket. Nemsokára megtudják, hogy a kormány kitelepíti arról a vidékről a fehéreket, hogy az indiánoknak rezervátumuk legyen.

Otthagyják a bevetett földet, a felépitett házat, kutat, ekét (nem bírja el a szekér), és újra kukoricalepényt esznek, mint egy évig, pedig már búzáról álmodtak. Felpakolnak a szekérre, és elindulnak. Mégis úgy érzik, gazdagabbak, mint amikor megérkeztek, mert időközben kaptak egy tehenet.

Amikor arról olvastunk, hogy még nem volt készen az ajtó, és éjjelente farkasok jártak a ház körül, azon gondolkodtam, milyenek az én félelmeim, mennyire valósak, milyen lehet farkasoktól rettegni? És mim van, amit nem kaptam? Ott tudnám-e hagyni szó nélkül? Zúgolódás nélkül? Nem tudom. Azonban mióta ismerem ezt a történetet, másképp nézem az életemet, és hálás vagyok az apró dolgokért, és sokszor azon gondolkodom, hogy mindent megteszünk, hogy kényelmesen éljünk, aztán beülünk a TV elé vagy az Internet elé, és nem tudunk beszélgetni. Lehet, hogy jobb lenne néha együtt fát vágni, folttakarót varrni és kukoricalepényt sütni... és nagyon hálásnak lenni.

post signature

2 megjegyzés:

gitmargit írta...

Ez a könyv magyarul van meg? hol vettétek? Mert én is kerestem már. Nagyon szeretem ezeket a történeteket!

Eszter írta...

Rengeteget kerestem én is, még antikváriumban is. Csak magyarországi könyvtárban találtam meg, de ott valószínűleg nagyon sok helyen megvan, ahogy hallottam. Nekünk is onnan volt. Érdemes elolvasni, mi már a 4. kötetet faljuk ;) "Ház a patakparton" Lapbookanyag is van hozzá a neten a www.homeschoolshare.com oldalon