2012. július 27., péntek

Csalóka a báj

"Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó."
Példabeszédek 31,30


    Elnézem azokat a fiatal fiúkat, akik ultracsinos, kisminkelt lányok után szaladgálnak, és főnyereménynek tartják. ha "megszereznek" maguknak egyet. Nincs bajom a csinos lányokkal, de mindig eszembe jut a fenti ige, és szeretem ennek a mérlegére helyezni a dolgokat.
    Valószínűleg nem gondol még a házasságra az, aki csak az ilyen lányok után futkos, viszont amikor meghallom, hogy egy pár eljegyezte egymást, és a lányra illik a fenti leírás azzal kiegészítve, hogy hatalmas lakkozott körmei vannak, rengő járása, és nagyon unott és fennhéjázó tekintete, akkor elkezdek aggódni a fiú miatt.
    Vajon gondolkodott azon, hogy mit fognak enni, ha összeházasodnak? Mert az illető tekintetből és körmökből nem feltételezem, hogy akárcsak naponta egyszer is a konyhába tévedne. És ki fogja a kakis pelusokat rendezni, az éjszakai szoptatásról nem is beszélve....
    Nem szeretnék senki felett ítélkezni, csak mint fiús anyuka aggódom: vajon az én fiam megkapja-e mindazt az értéket, amivel az ige mérlegére tudja helyezni döntéseit? És vajon  a lányom meri-e majd vállalni, hogy megtanul főzni esetleg annak kárára, hogy nem lehet csudakörme?


1 megjegyzés:

September17 írta...

bizony, az anyukák is különfélék, mint ahogy a csemetéik, és a kislányok olyan hölgyekké válnak, amilyen nevelésben részesülnek gyerekkorukban és természetesen amilyen irányba terelődnek ...