Erről most eszembe jut néhány gondolat, ami elég friss. Néhány napig a nagyszülőknél voltak a gyerekek, és kértem őket, hogy minden nap tanuljanak, hogy ne maradjunk el. Nagyon megörültem, hogy Johanna tényleg tanult szorgalmasan, és elég jó munkát végzett egyedül matekból, környezetből, olvasásból és nyelvtanból.
Elmesélték, hogy egy feladatnál be kellett írni a képek alá a tulajdonneveket, de Johannának (9) nem jutott eszébe a név, ezért megkérdezte Sámueltől (5), hogy mi a neve annak a hídnak, amit az oroszlánok őriznek, Samu pedig rögtön rávágta, hogy Lánchíd :) A ciik kapcsán azért jutott eszembe, mert JOhanna már 5 évesen folyékonyan olvasott, Samu pedig most 5 évesen még a betűkkel ismerkedik lassan, de örömmel. Ennek ellenére sokszor beleszól a tanulásunkba, és Johanna előtt megmondja anegyedikes választ.
Johanna felháborodottan mesélte a hétvégei egyedül tanulás után, hogy nagyon nem tetszett neki a mese, amit olvasni kellett, mert igazságtalanul dicsért meg egy negatív szereplőt, de aztán az utolsó bekezdésben kiderült, hogy a negatív szereplő pórul járt, és ezért megnyugodott. Szeretem, amikor gondolkodik, és nem csupán rutinszerűen old meg feladatokat. Most például mindenáron annak szeretne utánajárni, hogy ki írta valójában a Geronimo Stiltont, mert az nem lehet, hogy egy egér írta, és az is valószínűtlen, hogy a szerző magát egérnek adja ki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése