Nem tudom, miért varr az, aki nem tud... Talán, mert szeretne tudni, szeretne pénzt spórolni, és élvezni a tehetséget, amit Isten (nem) adott neki. Már nagyon sokszor varrtam, pedig nem tudok, és szerintem nincs is türelmem hozzá. Azonban minden nyaramat a szlovákiai nagymamámnál töltöttem, aki varrt, és ráadásul a szomszédban a nővére varrónő volt. Én voltam a segédje, nagyon élveztem!!! Talán ez hiányzik, és nosztalgiázom, nem tudom, de nekiálltam ennek a hatalmas anyagnak. Közben sokat morogtam, bosszankodtam, hogy miért is kezdtem neki. A húgom sem tanult, viszont nagyon ügyesen varr. Nézd meg a blogját ITT!
A csúcs az volt, amikor meggondolatlanságból mezítláb akartam leülni a gép mellé, és úgy beleléptem egy cérnás tűbe, hogy az a cérnával együtt belement a talpamba... elnézést, csak azért írom ilyen részletesen, hogy aki irigykedik, hogy nekem mennyi időm van ilyesmire, meg én megengedhetem magamnak, az egy kicsit gondolja meg magát :) ) Szóval, a férjem kihúzta a tűt, és azóta is reménykedem (Z. miatt), hogy semmilyen mérgezést nem kaptam.
Még kell varrnom egy terítőt a fotelre, és aztán egy jó időre elteszem a gépet.
Néhány hónapja pedig ezt horgoltam Z-nek, remélem, tetszeni fog neki :D Holt-időkben horgoltam, amikor Johanna egy matekfeladaton gondolkodott jobbnak láttam, ha lefoglalom magam, és nem tépem ki a hajamat :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése