2013. június 20., csütörtök

Nálunk már sohasem lesz rend? És kit érdekel?

      Egy nyarat adtam magamnak, hogy kitakarítsuk a házat: minden egyes csempét lemossunk a legutolsó zugban is, minden a helyén legyen, hogy amikor ősszel elkezdünk tanulni, és a talpamba fúródik egy szegecs, akkor fel tudjak kiáltani: máris tedd a második polc negyedik dobozába a többihez!

    Egy hétig takarítottam a konyhát, de még mindig van egy kis szekrény. Ugyanis Johannával szeretnék takarítani, de ez legtöbbször úgy néz ki, hogy ha Zelma alszik egy fél órát, akkor gyorsan takarítunk egy kicsit, ha nem ,akkor ő vigyáz Zelmára, én takarítok, vagy fordítva, de akkor én jobban elfáradok a szóbeli utasításoktól... Mindegy, de a kettős cél: rend legyen és Johanna megtanuljon takarítani.

   Igen ám, de közben főzni is kell, pelenkázni, szoptatni, altatni, stb, és közben a többi helységben rohamosan nő a rendetlenség, ami látszólag nálunk csak a felnőtteket zavarja. Sikerült közben kialakítanom egy (szem összeszorít és nem látok semmit) cenzúrát magamban, így csak arra kell vigyáznom, hogy nehogy megbotoljak, amíg elvergődöm a géphez. Ugyanis egy hét múlva ez a szoba is sorra kerül...

   Az bosszant, hogy általában azok mondják, hogy ne panaszkodjak, én választottam, saközbe, saközbe (értsd stb gyereknyelven), akik állandóan panaszkodnak nekem az életük felől...

   Szóval panaszkodni nem lehet, mert akkor rögtön kiderül (hogy ezt a több millió otthonoktatós anyuka hogy nem tudja még?), hogy az otthonoktatás egyszerűen nem működik, és kész, és hogy honnan veszem a bátorságot, hogy a gyerekeimt otthon tartsam. Így soha nem lesz rend. Ja, eddig ezt nem tudtad? Hát persze, azért van rendetlenség, mert mi ITT ÉLÜNK. Nem aludni járunk haza, hanem itt öntjük ki a szőnyegre a temperát, itt csöpögtetjük végig a pudingot a frissen lemosott asztalról, mert ugye mi főzni is tanulunk. Hogy az mire? Hát mert nem szeretnénk megenni a sok mérget, amit a polcokról lehet leemelni, és amit a menzán adnak. Tudom, tudom, a puding is méreg. Erre már Johanna is rájött, amikor megkóstolta a zöld pisztáciás pudingot, és nem tudta megenni... vagysi hőziesen evett belőle, aztán másnap főzött egy banánosat...hátha

   Végülis kb 8 évig volt rend a szobámban, míg férjhez nem mentem. A tudatlan gyerekkoromról nem tudok nyilatkozni, csak arra emlékszem, hogy a barátnőmtől kölcsönkapott filctollakat soha  a büdös életben nem találtuk meg, és azóta gondolkodom, hogy, hova tűnhetett el, hiszen azóta sincs SEHOL. Utána kb. 4 évig volt rend, míg lett ki rendetlenítsen. És gondolom, hogy kb. 10 év múlva újra rend lesz. Ez azért elég jó arány, ha számításba veszem, hogy nm egy múzeumban élek.

   Ja, és miért elégedetlenkednek azok a rendetlenség miatt, akik elhalmoznak bugyuta, pár perc alatt tönkremenő játékokkal? És miért baj, ha a gyerekszobában vannak játékok a földön, amikkel lehet játszani, és épp használatban vannak aznap, és nem csak plüssmacik árválkodnak szomorú ábrázattal a polcokon, ahol gyerekkönyveknek kellene roskadozniuk? És miért gondolja bárki is, hogy egy gyerekszobában olyan könnyű rendet rakni? Raktak már nálunk rendet lelkes emberek megmutatva, hogyan is kell azt sinálni. Csakhogy utána nem lehetett játszani, és újra mindent ki kellett borítani, ugyanis egy dobozban volt egy kistányér, egy autókerék, egy babapelenka, és egy legókerítés, stb. Én csak akkor vagyok hajlandó rendet rakni valahol, h aszépen minden a helyére kerül, és utána tudom, hova kell nyúlni. Ja, hogy nem ez a lényeg, hanem a látszat? Hogy, ha Mari néni bejön, akkor azt lássa, hogy a gyerekek fehér blúzban ülnek a kanapén, és sehol egy porszem? Na azt várhatja!

   Szerintem 15-20 év múlva rettenetesen fog zavarni a rend, mert nem lesz ki rendetlenítsen (bár lehet, hogy nekem ez nem lesz olyan nehéz), és majd eljárok az unokák körmére nézni. És ígérem, hogy csendben rendet rakok majd a gyerekszobában szépen szortírozva a dobozokba, lemosom a szemetes mögött a koszos falat (és nem mondom majd a menyemnek, hogy ezt igazán lemoshatnád már), és mielőtt bárki megköszönné, vagy észrevenné vagy véletlenül is ráripakodnék valakire, gyorsan hazamegyek a szép, rendes lakásomba (ha lesz ilyen) és imádkozni fogok, hogy meg is tudják tartani azt a rendet, amit raktam, és áldja meg őket az Úr.

9 megjegyzés:

Abi írta...

92 éves nagymamám 5 gyereket nevelt fel és ki tudja hány unokát. most, kb 85 éves kora óta rend és tisztaság van nála, mint egy múzeumban... tehát van remény:)

Eszter Gergely írta...

Az jó, ha megérem :)

erdna írta...

Olyan jó volt olvasni a soraidat, mert én is ezzel küzdök. Évek óta. Mindig NAGY ELHATÁROZÁSRA jutok, hogy na most... na majd máshogy... más technikával... De tény, minden marad. Nálunk sincs rend és nem állnak a dolgok glédában. Mondjuk én nem is hiszek abban, hogy mindennek patyolatosnak kell lenni ott, ahol gyerekek vannak.
Pl. van a szomszédunkban egy gyerek (annyi idős, mint Zsófia 5), és bár mostanában határeset, de előtte soha nem volt koszos, mindig csak rózsaszín ruhába járt, a cicákat is csak kesztyűben simogatta meg és még sorolhatnám. Ellenben az én gyerekeim...
Azt gondolom én is, hogy ahol gyerek(ek) vannak ott játék és morzsa, és kosz és káosz van. Persze én azt is fontosnak tartom, hogy én mint szülő rendre tanítsam a gyerekemet. Jelen esetben én kemény csatákat és vitákat vívok velük. De ebben is reménykedem, hogy egyszer...

Szóval olyan jó volt olvasni kedves Eszter, hogy nem vagyunk egyedül. Úgyhogy én Veled küzdök. :)

Eszter Gergely írta...

Ezt a kesztyűs macskasimogatást nem is tudom elképzelni :) A lányom is mondta már, hogy csináljunk mi is úgy, mint mások, hogy kitakarítunk, és aztán abba a szobába többet nem szabad bemenni....

Sárosdi Virág írta...

Hát ez nagyon aranyos mondás Johannától: "takarítsunk ki, és abba a szobába nem szabad bemenni! :)
Látod, ő már tudja, amit te nem: hogyan lehet megtartani a rendet! :)))

Eszter Gergely írta...

Igen, ez a megoldás! :)

almameter írta...

Én azóta vagyok mérhetően nyugodtabb, mióta elfogadtam, hogy nem tudok rendet tartani. Sokáig próbáltam (feszült és ideges is voltam rendesen), de élő, nyüzsgő nagycsaládban rendet tenni olyan, mint széllel szemben pisilni: egyszerűen nem megy. Valamikor elhittem, hogy a celebnők, akik a lakberendezési újságokban mutogatják makulátlan lakásaikat csodalények, mert "...lám, nekik is sikerül gyerek mellett kitakarítani, és főzni, ráadásul a hajuk és a körmük is milyen rendezett, és a sminkjük is rendben van!" Na, mióta tudom, hogy ez egy álságos, hamis kép, azóta megint kiegyensúlyozott az életünk. :)

Millus írta...

Ez nagyon jó bejegyzés volt, nyilván nem szép nevetni máson, de nekem egy szép 10 percet adtál ezzel, köszönöm!!!!

Eszter Gergely írta...

Örülök, hogy örömet szerezhettem :)