"Azt, hogy érzelmi biztonságban érezve magukat örömmel tudjanak játszani és sokat mozogjanak jó levegőn. A játék ne játékos tanulás és fejlesztő játék legyen, hanem szabad játék."
Az érzelmi biztonságot a családban kaphatják meg legteljesebben azáltal, hogy nem kell sehova rohanni, sem idegeskedni. Ha otthon a szülők kiegyensúlyozottak, és szeretetükkel, gondoskodásukkal veszik körbe gyerekeiket, a legtöbbet adták nekik, megalapozták későbbi életüket.
A jó levegőn szabadon játszani leginkább otthon lehet, de mindenképpen a családdal, anyával. Hiszen tudjuk, hogy a kisgyerekek még nem tudnak együtt játszani, és nincs is szükségük egymásra, csak arra a biztonságos kötődésre, ami láthatatlanul kapcsolja őket a szüleikhez, ami nyugalmat adhat számukra.
Egyre több mindent és egyre korábban szeretnénk megtanítani gyermekeinknek, pedig már nyilvánvaló, hogy az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb, mint az értelmi. Bármit meg lehet tanulni később, ráadásul nem is annyira fontos a tárgyi tudás, mint az, hogy képesek legyünk együtt élni békében, szeretetben és elfogadva egymást.
"Tudnunk kell, hogy Picasso nem tudott megtanulni írni, olvasni és számolni elemista korában, Edisont a tanító néni hazaküldte, mondván anyjának, hogy a gyerek képezhetetlen, próbálja megtanítani írni és olvasni. Stephen Hawking sem tudott megtanulni írni és olvasni, amikor kellett volna, pedig akkor még egészséges volt. Winston Churchillt is tompaagyú kisgyereknek tartották tanárai, csak Mr. Weldon bízott benne, pedig latinból és görögből hiába korrepetálta, meg kellett volna buktatnia, de ő inkább átengedte, "mert ebben a gyerekben van valami". Tényleg volt. De hogy ez előbukkanjon, ehhez kellenek a Mr. Weldonok. " (Vekerdy)
"A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés
folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét,
elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.
Mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, a szülők által
nyújtott viselkedési „minták”, a saját magatartásunkról nyert visszajelentések
módosító hatásai és a tudatos nevelés útján közvetített törekvések egyaránt
belejátszanak ebbe a fejlődésbe. Ennek során humanizálódunk, vagyis megtanulunk
emberi módon élni és viselkedni. A szocializáció tehát lélektani szempontból a
személyiségfejlődés társadalmi vetülete" (Buda B.,1974).
A szocializációhoz tehát nem arra van szükség, hogy egy 30 tagú azonos korcsoportú gyerek legyen összezárva napi 8 órára. A szocializáció a legjobban a családban és családdal valósítható meg. Ugyanis a családnak részt kell vennie a közösségi életben (ünnepségek, vásárlás, posta, bank, stb) és ezáltal elkerülhetetlen, hogy a valós életet tapasztalják meg és mindenféle korcsoporttal érintkezzenek, és így sajátítsák el az együttélés szabályait utánzással.
Gordon Neufeld híres pszichológus szerint a gyerekeknek jobban árt a kortárscsoport, mint használ.
"Az éretlen gyerekeknek a barátság -
aminek a kortárskötődést nevezik - mindig előbbre való, mint a saját
énjük. A kortársaihoz kötődő gyermek önként feladja az individualitásra
való jogát, amely a születésétől megilleti, cserébe azért, hogy a
kortársai látszólag elfogadják, és teszi mindezt anélkül, hogy tudná,
micsoda szentségtörést követ el a fejlődés szempontjából." (Gordon Neufeld: A család ereje)
Az otthonoktató szülők nem zárják be gyermekeiket, sőt. Míg az iskolába, óvodába járó gyerekek napjuk nagy részét a négy fal között töltik egyhangúan ugyanazokkal a felnőttekkel és gyerekekkel , addig az otthonoktatott gyerekek kirándulnak, tanulócsoportokban vesznek részt, koncertre, színházba járnak, és olyan helyekre jutnak el, ahova az iskolai túlzsúfolt órarend miatt kevesen. Lehetőségük van érdeklődési körüknek megfelelően kibontakozni, szaktanárhoz járni, és azzal foglalkozni, ami igazán érdekli őket, ami boldoggá teszi őket, ami az életcéljuk lehet. Így nemcsak hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, mert munkát vállalnak, hanem hatással lehetnek a világra, hiszen van idejük elmélyülni abban, amit szeretnek, és azzal foglalkozhatnak.
Az otthonoktató családok állandóan kutatják a számukra helyes utat. Olvasnak, érdeklődnek, és tanácskoznak, hogy gyermekeik a számukra legjobb úton haladhassanak. Ezért nem lehet az otthonoktató családokat egy kalap alá venni, hiszen mindannyian mások aszerint, hogy a családjuk számára és gyermekeik számára egyenként mi a fontos, az érték.
Ötlet: Mit ne mondj otthonoktatóknak vagy mit ne kérdezz tőlük. Hidd el, hogy alaposan átrágták magukat a témán, több száz könyvet elolvastak,és még több előadást meghallgattak, hogy biztosak legyenek abban, hogy ezt az utat választhatják-e. Azt se felejtsd el, hogy a világon egyre többen vannak, ugyanígy Magyarországon is. Az sem mellékes, hogy nagyon sok híres ember otthon oktatott volt, közülük sokakat eltanácsoltak az iskolából, de aztán otthon feltalálták, vagy megírták, vagy kigondolták, ami nélkül ma nehezebb lenne élni :)
- De mi lesz a szocializációval?
- Nem fogsz tudni minden tantárgyat megtanítani nekik!!!
- Jól meggondoltátok ezt? Nem adtatok neki döntési lehetőséget!
- Na de bezárni ezt a szegény gyereket, ahelyett, hogy mehetne iskolába a társaival....
- Ugye szeretnél iskolába járni, kicsim?
- De azért vannak barátai, ugye?
- És szoktatok találkozni valakivel?
- Nem szoktalak látni titeket, biztos nem jártok sehova....
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése