tag:blogger.com,1999:blog-84150164573373445012024-03-05T14:31:28.167-08:00tücsök és mazsolaAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.comBlogger194125tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-25756967060179688702015-04-12T09:11:00.002-07:002015-04-12T09:11:21.509-07:00Miért otthonoktatás? A gyermekek első öt évében mit tart a legfontosabbnak Vekerdy Tamás?<br />
<br />
<span style="font-size: large;">"Azt, hogy<b> érzelmi biztonságban</b> érezve magukat örömmel tudjanak játszani
és <b>sokat mozogjanak jó levegőn</b>. A játék ne játékos tanulás és fejlesztő
játék legyen, hanem<b> szabad játék.</b>"</span><br />
<br />
Az érzelmi biztonságot a családban kaphatják meg legteljesebben azáltal, hogy nem kell sehova rohanni, sem idegeskedni. Ha otthon a szülők kiegyensúlyozottak, és szeretetükkel, gondoskodásukkal veszik körbe gyerekeiket, a legtöbbet adták nekik, megalapozták későbbi életüket.<br />
<br />
A jó levegőn szabadon játszani leginkább otthon lehet, de mindenképpen a családdal, anyával. Hiszen tudjuk, hogy a kisgyerekek még nem tudnak együtt játszani, és nincs is szükségük egymásra, csak arra a biztonságos kötődésre, ami láthatatlanul kapcsolja őket a szüleikhez, ami nyugalmat adhat számukra.<br />
<br />
Egyre több mindent és egyre korábban szeretnénk megtanítani gyermekeinknek, pedig már nyilvánvaló, hogy az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb, mint az értelmi. Bármit meg lehet tanulni később, ráadásul nem is annyira fontos a tárgyi tudás, mint az, hogy képesek legyünk együtt élni békében, szeretetben és elfogadva egymást. <br />
<br />
"Tudnunk kell, hogy Picasso nem tudott megtanulni írni, olvasni és
számolni elemista korában, Edisont a tanító néni hazaküldte, mondván
anyjának, hogy a gyerek képezhetetlen, próbálja megtanítani írni és
olvasni. Stephen Hawking sem tudott megtanulni írni és olvasni, amikor
kellett volna, pedig akkor még egészséges volt. Winston Churchillt is
tompaagyú kisgyereknek tartották tanárai, csak Mr. Weldon bízott benne,
pedig latinból és görögből hiába korrepetálta, meg kellett volna
buktatnia, de ő inkább átengedte, "mert ebben a gyerekben van valami".
Tényleg volt. De hogy ez előbukkanjon, ehhez kellenek a Mr. Weldonok. " (Vekerdy)<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoBodyText">
"<span style="font-size: large;"><b>A szocializáció</b></span> a társadalomba való beilleszkedés
folyamata, amelynek során az egyén megtanulja <b>megismerni önmagát</b> és <b>környezetét</b>,
elsajátítja az<b> együttélés szabályait</b>, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.
Mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, a szülők által
nyújtott viselkedési „minták”, a saját magatartásunkról nyert visszajelentések
módosító hatásai és a tudatos nevelés útján közvetített törekvések egyaránt
belejátszanak ebbe a fejlődésbe. Ennek során humanizálódunk, vagyis <b>megtanulunk
emberi módon élni és viselkedni</b>. A szocializáció tehát lélektani szempontból a
személyiségfejlődés társadalmi vetülete" (Buda B.,1974).</div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
A szocializációhoz tehát nem arra van szükség, hogy egy 30 tagú azonos korcsoportú gyerek legyen összezárva napi 8 órára. A szocializáció a legjobban a családban és családdal valósítható meg. Ugyanis a családnak részt kell vennie a közösségi életben (ünnepségek, vásárlás, posta, bank, stb) és ezáltal elkerülhetetlen, hogy a valós életet tapasztalják meg és mindenféle korcsoporttal érintkezzenek, és így sajátítsák el az együttélés szabályait utánzással.</div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
Gordon Neufeld híres pszichológus szerint a gyerekeknek jobban árt a <span style="font-size: large;"><b>kortárscsoport</b></span>, mint használ. </div>
<div class="MsoBodyText">
<span class="text_exposed_show">"Az éretlen gyerekeknek a barátság -
aminek a kortárskötődést nevezik - mindig előbbre való, mint a saját
énjük. A kortársaihoz kötődő gyermek önként feladja az individualitásra
való jogát, amely a születésétől megilleti, cserébe azért, hogy a
kortársai látszólag elfogadják, és teszi mindezt anélkül, hogy tudná,
micsoda szentségtörést követ el a fejlődés szempontjából." (Gordon Neufeld: A család ereje)</span></div>
<div class="MsoBodyText">
<span class="text_exposed_show"><br /></span></div>
<div class="MsoBodyText">
<span class="text_exposed_show">Az <span style="font-size: large;"><b>otthonoktató szülők nem zárják be gyermekeiket</b></span>, sőt. Míg az iskolába, óvodába járó gyerekek napjuk nagy részét a négy fal között töltik egyhangúan ugyanazokkal a felnőttekkel és gyerekekkel , addig az otthonoktatott gyerekek kirándulnak, tanulócsoportokban vesznek részt, koncertre, színházba járnak, és olyan helyekre jutnak el, ahova az iskolai túlzsúfolt órarend miatt kevesen. Lehetőségük van érdeklődési körüknek megfelelően kibontakozni, szaktanárhoz járni, és azzal foglalkozni, ami igazán érdekli őket, ami boldoggá teszi őket, ami az életcéljuk lehet. Így nemcsak hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, mert munkát vállalnak, hanem hatással lehetnek a világra, hiszen van idejük elmélyülni abban, amit szeretnek, és azzal foglalkozhatnak. </span></div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
Az otthonoktató családok állandóan kutatják a számukra helyes utat. Olvasnak, érdeklődnek, és tanácskoznak, hogy gyermekeik a számukra legjobb úton haladhassanak. Ezért nem lehet az otthonoktató családokat egy kalap alá venni, hiszen mindannyian mások aszerint, hogy a családjuk számára és gyermekeik számára egyenként mi a fontos, az érték.</div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
Ötlet:<span style="font-size: large;"><b> Mit ne mondj otthonoktatóknak vagy mit ne kérdezz tőlük.</b></span> Hidd el, hogy alaposan átrágták magukat a témán, több száz könyvet elolvastak,és még több előadást meghallgattak, hogy biztosak legyenek abban, hogy ezt az utat választhatják-e. Azt se felejtsd el, hogy a világon egyre többen vannak, ugyanígy Magyarországon is. Az sem mellékes, hogy nagyon sok híres ember otthon oktatott volt, közülük sokakat eltanácsoltak az iskolából, de aztán otthon feltalálták, vagy megírták, vagy kigondolták, ami nélkül ma nehezebb lenne élni :) </div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
- De mi lesz a szocializációval?</div>
<div class="MsoBodyText">
- Nem fogsz tudni minden tantárgyat megtanítani nekik!!!</div>
<div class="MsoBodyText">
- Jól meggondoltátok ezt? Nem adtatok neki döntési lehetőséget!</div>
<div class="MsoBodyText">
- Na de bezárni ezt a szegény gyereket, ahelyett, hogy mehetne iskolába a társaival....</div>
<div class="MsoBodyText">
- Ugye szeretnél iskolába járni, kicsim?</div>
<div class="MsoBodyText">
- De azért vannak barátai, ugye?</div>
<div class="MsoBodyText">
- És szoktatok találkozni valakivel?</div>
<div class="MsoBodyText">
- Nem szoktalak látni titeket, biztos nem jártok sehova....</div>
<div class="MsoBodyText">
.....</div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-1192797124356263082014-04-16T11:56:00.002-07:002014-04-16T12:05:13.632-07:00Kárpátalján harapósak a könyvtáros nénik<div style="text-align: center;">
Néhány éve azt hittem, véletlenül sikerült egy morcos könyvtárost kifognom a kisvárosban. Akadékoskodott, mert nem értette mire kell nekem a magyarság története. Főiskolás vagyok, dolgozathoz kell? Értetlenül nézett, amikor mondtam, hogy a gyerekeimnek szeretnék olvasni belőle. Valahogy sikerült meggyőznöm, hogy adja kölcsön :)</div>
<br />
Ma egy másik városban próbálkoztam. Ugyanis felfedeztem interneten, hogy rengeteg olyan ukrán kisregény van, amit mi magyarul már olvastunk. Ez nagyban segítené a nyelvtanulásunkat. Természetesen abban reménykedtem, hogy a könyvtárból majd szépen kikölcsönzöm ezeket ingyen. Így is millió könyvünk van már itthon, takarékoskodni kell a válságban.<br />
<br />
Elhívtam egy ismerősömet, hogy segítsen beiratkozni, és megkérdezni, hogy megvannak-e a kiválasztott könyvek. Kicsit lehervadtam, amikor egy másik morcos könyvtáros nénibe botlottunk, aki nagyon ingatta a fejét, és mindenre azt mondta, hogy nem lehet.<br />
<br />
Kiderült néhány furcsa dolog, ami miatt azóta is sokkos állapotban vagyok :D<br />
<ul>
<li>a kisiskolások részlegére csak kisiskolások iratkozhatnak be (5 éves kortól).</li>
</ul>
Tehát pl. a háromévesek egyáltalán nem kölcsönözhetnek ki könyveket, és azok a felnőttek sem akik valamiért gyerekkönyvet szeretnének olvasni, hacsak nincs gyermekük...<br />
<ul>
<li>a falusi gyerekeket nem szolgálják ki a városi könyvtárban </li>
</ul>
Nálunk csak könyvtáros van papíron, a könyvtár zárva van, azonban a gyülekezeti könyvtárunkat néhány éve feltuningoltuk új, értékes könyvekkel.<br />
<ul>
<li>egyszerre egy könyvet lehet hazavinni két hétre</li>
</ul>
Logikus, hiszen egyszerre csak egy könyvet olvas az ember, és különben is, ne kapkodjon összevissza, csak szépen sorjában.<br />
<ul>
<li>Ha hosszabbítani szeretne valaki, akkor menjen be, és kérje meg, hogy hosszabbítsák meg még két hétre</li>
</ul>
Végül az ismerősöm kislányát írattuk be, de a könyvtáros néni nagyon komolyan és szigorúan az ismerősömnek szegezte a kérdést, hogy biztos-e benne, és felelősséget vállal-e azért, hogy én (a falusi) vissza fogom vinni a könyvet.<br />
<br />
Az adatok felvétele alatt pedig a néni ingatta a fejét, hogy a Harisnyás Pippi túl komoly irodalom egy ötévesnek. Lehet, hogy jobb, hogy nem mondtam, miket olvastam már fel a gyerekeimnek (Newton élete, stb), mert lehet, hogy mentőt hívott volna.<br />
<br />
Kezdem érteni, hogy miért nem rohamoznak meg, és tipornak le olyan csoportok, akik a néhány éve megjelent meséskönyvemet szeretnék megvásárolni.<br />
<br />
<br /><iframe width="420" height="315" src="//www.youtube.com/embed/NFUW0BrfWvI?rel=0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
<br />
<br />
Azt hiszem értem, hogy miért tart ott ez az ország, ahol tart. Ugyanakkor hálás vagyok a külföldi könyvtárakért, ahol felüdülés lenni, szabad szeretni a könyveket, egyszerre többet is haza lehet vinni, interneten is lehet hosszabbítani, és ahol egyszer az akkor hároméves fiam azt mondta: anya, olyan jó lenne itt lakni :)<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-17435900515778209452013-12-11T08:14:00.001-08:002013-12-11T08:17:50.241-08:00Mire tanítsam?Ötödikes lett a lányom, és nagyon elgondolkodtam, hogy mi is a célja az életünknek :)<br />
Ülünk a történelemlecke fölött, ami érdekes, színes képeket látunk, de nincs idő elmélázni, magyarázni, rohanni kell. Őskor, ókori civilizációk, ókori Görögország, háborúk, demokrácia, Római Birodalom és még csak december eleje van... A munkafüzetet kitöltjük, a leckét átbeszéljük, válaszolunk a kérdésekre, kijegyzeteljük, átismételjük, ez minimum másfél óra. Egy tantárgy.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8brn6ZbLq_sCfOI4TRxdY51QbeLVgYOALMp2_378ptwroOysR9LXOEgOKTF6DTEQfrSWXV8JfZgc5uIJZRsbw-c3pyYwYgkyyyn5Y-dgEImJ6Y06j4PNB8YT9fGFQsSPYJmcycvrvGfLb/s1600/sp%C3%A1rta+t%C3%A9rk%C3%A9p.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8brn6ZbLq_sCfOI4TRxdY51QbeLVgYOALMp2_378ptwroOysR9LXOEgOKTF6DTEQfrSWXV8JfZgc5uIJZRsbw-c3pyYwYgkyyyn5Y-dgEImJ6Y06j4PNB8YT9fGFQsSPYJmcycvrvGfLb/s400/sp%C3%A1rta+t%C3%A9rk%C3%A9p.png" width="400" /></a></div>
A fenti kérdés egy ötödikes feladatlapból való. A kérdés az, hogy hol van Athén, de nem körülbelül, mert (az általam) pirossal jelölt pontok közül kell kiválasztani. Na, ki tudja? És mire jó, ha tudja?<br />
<br />
Szóval elgondolkodtam, hogy ha arra szeretném tanítani a gyerekeimet, hogy eléjük téve egy szöveget, meg tudják érteni, és ki tudják jegyzetelni, megtanulni, akkor vagy rájuk parancsolok, hogy maguktól végezzék el, jöjjenek rá, kínlódjanak vagy én kínlódok velük, és magyarázok. A másodikkal talán nem is segítek a szövegértésben, hanem inkább az értelmezésben. <br />
<br />
Vagy leülhetünk együtt, én felolvasom a leckéket, szabadon beszélgetünk. Nincs rohanás, nincs szidás, hogy miért nem érted, hogy fogod ezt tudni a vizsgán, stb. És akkor van élmény, van szinapszis (Pécsi Rita) van bevésődés. De lehet, hogy a vizsga gyenge 3-as lesz, mert nem tudja, hol van PONTOSAN Spárta.<br />
<br />
Milyennek látja a gyermekeimet Isten? Mit akar belőlük kihozni? Azt szeretné, ha ügyesen be tudnának magolni dolgokat, azt visszaöklendezni, és aztán beülni az egyetemre egy olyan szakra, ami vagány csak éppen munkanélkülieket gyárt, aztán keseregni, hogy hogyan tovább? Vagy azt ha találékonyak lennének átlagos jegyekkel, boldogok, nem stresszesek, feltalálók, alapítók, tervezők, szabadok?<br />
<br />
Mihez legyen bátorságom? Szembeszállni a hatalmas Istennel, aki azt mondta, hogy neveljem az Ő tanítása szerint őket vagy szembeszállni az oktatással, aki azt mondja, hogy mindent nyomjak beléjük, nem baj, ha mindent elfelejtő selejt, depressziós zombik lesznek?Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-42476610522030508702013-12-01T13:26:00.001-08:002013-12-01T13:27:30.195-08:00Történelem a leigázottak szemévelAzt szeretem az otthonoktatásban, hogy szabadabbak vagyunk. Ráadásul olyan szemléletet kaptam, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor valaki kikukucskál a dobozból, és meglátja a világot! Nagyon érdekes volt számomra például, amikor egy olyan <a href="http://www.themysteryofhistory.info/" target="_blank">amerikai anyaggal</a> találkoztam, ami a világtörténelmi eseményeket párhuzamosan mutatja be a bibliai eseményekkel. Tehát megtudhatom, hogy mi történt éppen Egyiptomban József idéjen, de ennél még sokkal többet és érdekesebben.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b8/Juda-Maccabaeus.jpg/300px-Juda-Maccabaeus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b8/Juda-Maccabaeus.jpg/300px-Juda-Maccabaeus.jpg" width="195" /></a></div>
<br />
<br />
Johanna az idén az ókort is tanulja, benne Nagy Sándor hódításait is. A tegnap jutott el hozzám egy cikk egy kedves blogból, ami az apokrif <a href="http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/1mak.htm" target="_blank">Makkabeus könyvből</a> idéz. Felrémlett bennem, amit az egyetemen tanultam erről a könyvről, vagyis semmi, csak az, hogy emlékeztem rá. Megkerestem, beleolvastam, és kiderült, hogy ez éppen a Nagy Sándor halálával kezdődik, és megtudhatjuk belőle, milyen nehézségeken mentek keresztül az izraeliek a nagy görög birodalom szétesésekor, mert meg akarták tartani kultúrájukat és hitüket.<br />
<br />
Vagyis egy teljesen más nézőpontból tudtuk megközelíteni a kérdést. Ugyanis itt a ligázottak beszélik el, hogy mi történt az adott korban. Este felolvastam belőle a családnak, és biztos, hogy végig fogjuk olvasni. Ráadásul ez a kor nem szerepel a Bibliában, ez az intertestamentális kor (Jézus születése előtti néhány évszázad).<br />
<br />
<a href="http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/1mak.htm" target="_blank">Makkabeusok I. könyve</a><br />
<a href="http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/2mak.htm" target="_blank">Makkabeusok II. könyve</a><br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-28242121600918219052013-12-01T13:10:00.001-08:002013-12-01T13:13:46.325-08:00Újra zenélünk, de most igazán!Johanna lányom öt évig tanult zongorázni zeneiskolában. A férjem (és néha én) hűségesen fuvarozta, de sajnos nem azt kaptuk, amit vártunk. A tanárnő szerint óriási tehetség, mert nem csak hallása, érzése de még jó hangja is van hozzá. Ezért hajtotta keményen, és versenyeztetni akarta. Én csak kapkodtam a fejem, amikor az ujjai a billentyűn szaladgáltak. Iszonyat nehéz darabokat játszott, de már egyikre sem emlékszik, sajnos, és a legutóbbiakat fel sem vettük videóra, pedig jó lett volna. <br />
<br />
Mindeközben pedig egyre jobban utálta, igen, az egészet. Hiába veszekedtem, büntettem, ajándékoztam, könyörögtem, semmi. Szerettünk volna tanárt váltani, de nem sikerült. Zeneelméletből és zenetörténetből sajnos semmit nem tanultak, de órára járni kellett. Végső elkeseredettségemben úgy döntöttünk, hogy kihagyunk egy évet. Nagyon szomorú voltam, mert az volt a vágyam, hogy megtanul zenélni. Nem versenyezni, hanem majd szeret zenélgetni, éneket kísérni. Ezt nem kapta meg, és még ráadásul az egészet meg is utálta.<br />
<br />
Az idén sokkal többet kell már tanulni a sulis dolgokat, nem is lett volna idő bejárni zenébe. Közben eszébe jutott, hogy szeretne furulyázni. Néhány évig tanultam furulyázni, ezért vettünk neki egy furulyát, és egy nap alatt megtanulta lefogni a hangokat, és egyszerű dalokat eljátszani.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://ctmusictherapy.com/wordpress/wp-content/uploads/2013/06/music-dandelion.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="http://ctmusictherapy.com/wordpress/wp-content/uploads/2013/06/music-dandelion.jpg" width="320" /></a></div>
Aztán egyszer csak megtudtuk, hogy a faluba (ahol évtizedek óta senki nem zenél) zongoratanár fog bejárni magánórát adni. Gyorsan jelentkeztünk, és már az első óra után lelkesedve jöttünk haza. A tanárnő rögtön értette, mit is szeretnék, és az általunk vitt kottára rá is írta az akkordkíséreteket. A második óra után már az összes akkordot le tudja Johanna játszani, és így játsza két kézzel a darabot.<br />
<br />
Persze ez egy zenésznek nem nagy dolog, de nekünk óriási. Ugyanis hiába járt öt évig zenesuliba, ha nem azt kapta, ami kellett neki. Most örömmel játsza az egyszerűbb, de mégis szép dalokat.<br />
<br />
Nekem óriási öröm volt az is, hogy ennek kapcsán és egy weboldal segítségével megértettem végre a hangnemek és a Kodály módszer lényegét. Ma pedig együtt játszottuk el a We Wish You a Merry Christmas című dalt: Johanna két kézzel zongorán, én furulyával!<br />
<br />
<i><span style="font-size: x-small;">kép: http://ctmusictherapy.com/wordpress/our-blog/</span></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-62241776997762674392013-08-26T08:59:00.001-07:002013-08-26T08:59:33.639-07:00Nyereményjáték!Szeretettel ajánlom új blogomat, ahol most egy cinkekendőt nyerhetsz!<br />
<br />
<a href="http://gyerekkelotthon.hu/nyeremenyjatek/">http://gyerekkelotthon.hu/nyeremenyjatek/</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-9256949764847120382013-06-20T02:40:00.003-07:002013-06-20T02:40:53.336-07:00Nálunk már sohasem lesz rend? És kit érdekel? Egy nyarat adtam magamnak, hogy kitakarítsuk a házat: minden egyes csempét lemossunk a legutolsó zugban is, minden a helyén legyen, hogy amikor ősszel elkezdünk tanulni, és a talpamba fúródik egy szegecs, akkor fel tudjak kiáltani: máris tedd a második polc negyedik dobozába a többihez!<br />
<br />
Egy hétig takarítottam a konyhát, de még mindig van egy kis szekrény. Ugyanis Johannával szeretnék takarítani, de ez legtöbbször úgy néz ki, hogy ha Zelma alszik egy fél órát, akkor gyorsan takarítunk egy kicsit, ha nem ,akkor ő vigyáz Zelmára, én takarítok, vagy fordítva, de akkor én jobban elfáradok a szóbeli utasításoktól... Mindegy, de a kettős cél: rend legyen és Johanna megtanuljon takarítani.<br />
<br />
Igen ám, de közben főzni is kell, pelenkázni, szoptatni, altatni, stb, és közben a többi helységben rohamosan nő a rendetlenség, ami látszólag nálunk csak a felnőtteket zavarja. Sikerült közben kialakítanom egy (szem összeszorít és nem látok semmit) cenzúrát magamban, így csak arra kell vigyáznom, hogy nehogy megbotoljak, amíg elvergődöm a géphez. Ugyanis egy hét múlva ez a szoba is sorra kerül...<br />
<br />
Az bosszant, hogy általában azok mondják, hogy ne panaszkodjak, én választottam, saközbe, saközbe (értsd stb gyereknyelven), akik állandóan panaszkodnak nekem az életük felől...<br />
<br />
Szóval panaszkodni nem lehet, mert akkor rögtön kiderül (hogy ezt a több millió otthonoktatós anyuka hogy nem tudja még?), hogy az otthonoktatás egyszerűen nem működik, és kész, és hogy honnan veszem a bátorságot, hogy a gyerekeimt otthon tartsam. Így soha nem lesz rend. Ja, eddig ezt nem tudtad? Hát persze, azért van rendetlenség, mert mi ITT ÉLÜNK. Nem aludni járunk haza, hanem itt öntjük ki a szőnyegre a temperát, itt csöpögtetjük végig a pudingot a frissen lemosott asztalról, mert ugye mi főzni is tanulunk. Hogy az mire? Hát mert nem szeretnénk megenni a sok mérget, amit a polcokról lehet leemelni, és amit a menzán adnak. Tudom, tudom, a puding is méreg. Erre már Johanna is rájött, amikor megkóstolta a zöld pisztáciás pudingot, és nem tudta megenni... vagysi hőziesen evett belőle, aztán másnap főzött egy banánosat...hátha<br />
<br />
Végülis kb 8 évig volt rend a szobámban, míg férjhez nem mentem. A tudatlan gyerekkoromról nem tudok nyilatkozni, csak arra emlékszem, hogy a barátnőmtől kölcsönkapott filctollakat soha a büdös életben nem találtuk meg, és azóta gondolkodom, hogy, hova tűnhetett el, hiszen azóta sincs SEHOL. Utána kb. 4 évig volt rend, míg lett ki rendetlenítsen. És gondolom, hogy kb. 10 év múlva újra rend lesz. Ez azért elég jó arány, ha számításba veszem, hogy nm egy múzeumban élek.<br />
<br />
Ja, és miért elégedetlenkednek azok a rendetlenség miatt, akik elhalmoznak bugyuta, pár perc alatt tönkremenő játékokkal? És miért baj, ha a gyerekszobában vannak játékok a földön, amikkel lehet játszani, és épp használatban vannak aznap, és nem csak plüssmacik árválkodnak szomorú ábrázattal a polcokon, ahol gyerekkönyveknek kellene roskadozniuk? És miért gondolja bárki is, hogy egy gyerekszobában olyan könnyű rendet rakni? Raktak már nálunk rendet lelkes emberek megmutatva, hogyan is kell azt sinálni. Csakhogy utána nem lehetett játszani, és újra mindent ki kellett borítani, ugyanis egy dobozban volt egy kistányér, egy autókerék, egy babapelenka, és egy legókerítés, stb. Én csak akkor vagyok hajlandó rendet rakni valahol, h aszépen minden a helyére kerül, és utána tudom, hova kell nyúlni. Ja, hogy nem ez a lényeg, hanem a látszat? Hogy, ha Mari néni bejön, akkor azt lássa, hogy a gyerekek fehér blúzban ülnek a kanapén, és sehol egy porszem? Na azt várhatja!<br />
<br />
Szerintem 15-20 év múlva rettenetesen fog zavarni a rend, mert nem lesz ki rendetlenítsen (bár lehet, hogy nekem ez nem lesz olyan nehéz), és majd eljárok az unokák körmére nézni. És ígérem, hogy csendben rendet rakok majd a gyerekszobában szépen szortírozva a dobozokba, lemosom a szemetes mögött a koszos falat (és nem mondom majd a menyemnek, hogy ezt igazán lemoshatnád már), és mielőtt bárki megköszönné, vagy észrevenné vagy véletlenül is ráripakodnék valakire, gyorsan hazamegyek a szép, rendes lakásomba (ha lesz ilyen) és imádkozni fogok, hogy meg is tudják tartani azt a rendet, amit raktam, és áldja meg őket az Úr.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-16172093799642665462013-06-19T09:24:00.001-07:002013-06-19T09:24:03.305-07:00Vizsgajelentés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900448745.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900448745.jpg" width="200" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sokáig húztam az időt ezzel a poszttal, és az az igazság, hogy 2 hét után még mindig nem tudjuk a jegyeket. Már előre tudtam, hogy ez a vizsga semmit nem jelent, csupán annyit, hogy ámegy vagy sem. Ugyanis úgyis mindig azt kérdik, amit nem tud, és az, hogy esetleg mit tud pluszban, az senkit sem érdekel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Legutóbb az autóban maradt a vizsgázó uzsija. Most gondosan odatettem, vizet is, de ő a nagy meleg ellenére egy kortyot sem ivott és nem is evett. Pedig a többiek elmentek ebédelni, ő akkor is folytatta a vizsgázást. Vagyis 4 órán keresztül, megállás nélkül írt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Matekból persze figyelmetlen volt, és épp azokat a hibákat vétette, amikről megbeszéltük, hogy hogyan kell megelőzni...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nyelvtanból ügyes, olvasásból is, de környezetből az Északi középhegység hegyeit nem tudta. Pedig mindent szorgosan megtanultunk, én is, hiszen én ezekről még csak nem is hallottam. De, épp ezt kérdezték.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amit tanulságként leszűrtem: nem érdemes tankönyv szerint tanulni, mert idegesítő, frusztráló, és aztán úgyis rossz jegyet kap, pedig mindent megtanultunk. Szeretnék az idén sokkal szemléletesebben tanulni Johival úgy, hogy felfedezünk, nem én vagyok a tanár stb. Csak még nem tudom, hogyan kivitelezhető. Belefutottam <a href="http://www.parents.com/blogs/homeschool-den/category/ancient-egypt/" target="_blank">egy blogba</a>, ami tetszett, csak nem tudom, hogy jutnak majd ilyenek eszembe, és milyen jó lenne, ha magyarul is lennének ilyen anyagok...</div>
<br />
Ti hogy tanultok?<br />
Elméletileg Johanna ősszel ötödikes lesz. Remélem, hogy gyakorlatilag is.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-87939802975062737792013-04-21T03:38:00.001-07:002013-04-21T03:38:20.298-07:00Mennyire természetes ma a szülés?Otthonszülős képeket nézegettem, és eszembe jutott, amit egyszer nemrég a rádióban hallottam: Kismajom született az állatkertben, de még nem tudják a nemét (már néhány napos!), mert a mama nem engedi őt el, és nem tudják megnézni, nem akarják háborgatni!!!! Ezzel szemben a szülészeten főleg a császáros babákat rögtön elviszik, mert mérni, vizsgálni kell, és mindenkinek egyszerűbb, ha gyorsan bekerül a csecsemőosztályra, amíg az anyuka pihen. Pedig mennyire jó lett volna, ha rám teszik egy kicsit, és nem felejtik el, hogy 9 hónapig bennem élt, és azt sem, hogy a kezemet tudom mozgatni.. és ha beengednék az apukát, akkor a nővéreknek nem kellene ezekkel a dolgokkal bajlódni... A második szülésemkor 2 napig voltam őrzőben (intenzíven) ahova nem hozták a babákat, mert huzatos volt a folyosó (!), ezért csak két nap után láthattam a fiamat. Na jó a szüléskor megmutatták...<br />
<br />
Na mindegy, csak úgy elgondolkodtam.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-3189887885097041792013-04-18T08:49:00.002-07:002013-04-18T08:49:51.161-07:00Kicsit szétszórt ...Egyik nap elmentünk a gyerekekkel a postára. Egy ajánlott levelet kellett feladnom, amihez a papírt harmadjára sikerült kitöltenem.... majd kilépve a postáról, mondtam, a gyerekeknek, hogy most elmegyünk a postára :) Erre ők nagy szemekkel meredtek rám, mert épp onnan jöttünk ki, na jó, a patikába akartam menni.<br />
<br />
Ma rizsfelfújtat sütöttem, a férjem kedvence. De ugye alig van pár perc szabadidőm ilyesmire, Zelma megszokta, hogy hurcolják, és ma egyáltalán nem akart aludni. Szóval gyorsan dobtam össze a dolgokat, félig már tudom a receptet, csak nagyjából kukkantottam bele: vaj, tojás... és mindet bele is kavartam, amikor eszembe jutott, hogy azért felfújt a neve, mert a fehérjét fel kellene verni habnak, és úgy belekavarni. Na erről ennyit, azért mégis rizsfelfújt lett. Mentségemre legyen mondva: ma már sütöttem rántott karfiolt is, kimostam-teregettem két adag ruhát, és Johannának segítettem a tanulásban.<br />
<br />
Nyugtassatok meg, hogy lesz ez még rosszabb is :DAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-33086950469426776502013-04-12T04:18:00.000-07:002014-02-22T07:09:44.611-08:00Szülés 4A kórházban már Samu születésekor is körülvettem magam igékkel, Bibliával, mert tudtam, hogy nagyon tudatosan kell figyelnem arra, hogy ne uralkodjon el rajtam a pánik. Akkor ott a hat nap alatt sikerült is.<br />
<br />
Zelma születésekor tudtam, hogy sokan imádkoznak értem, és azlábbi igéket forgattam az eszemben és szívemben:<br />
<br />
<b>Józsué 1,9</b><br />
Veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.<br />
<br />
<b>Ézsaisás 45,13</b><br />
Én egyengetem az útját mindenütt.<br />
<br />
<b>Zsoltárok 33,18</b><br />
De az Úr szeme figyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.<br />
<br />
<b>Efézus 6,10</b><br />
Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.<br />
<br />
Amikor pedig először elkeseredtem, hogy nem engedtek haza, összeírtam, hogy miért vagyok hálás:<br />
<ul>
<li>nem lett koraszülött</li>
<li>a férjem, és a gyerekek is a közelben vannak (egyik szülésnél sem tudott ott lenni a férjem, mert nem volt vízuma)</li>
<li>Zelma velem lehet egész nap, én még kikérhettem (a többiek a zsúfoltság miatt nem kaptak kiságyat, és így nem lehetett velük)</li>
<li>megjött a tejem</li>
<li>jól érzem magam a szobatársakkal, jókat nevetgélünk kínunkban</li>
<li>beszélhetek magyarul</li>
</ul>
Hála az Úrnak, hogy tudtam figyelni rá, és, hogy megsegített!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-62364973027060345492013-04-11T03:56:00.001-07:002014-02-22T07:09:14.428-08:00Szülés 3Nagyon elszaladt az idő, és szerencsére halványodnak az emlékeim, vagyis inkább csak az, hogy mi milyen sorrendben történt. Ezért próbálom rövidre fogni.<br />
<br />
Azt hittem, hogy ha Zelma állandóan velem van, és jól szopik, akkor hízni fog, de nem így történt. Péntek reggel megtudtam, hogy 4300-ról 3850-re fogyott, ami még éppen súrolja az elfogadható 10 százalékot, de mivel nagy baba, ez nagyon látványos. Szóval hiába álmodoztam én arról, hogy megkérem a dokit, hogy ne csak vasárnap (6. nap) hanem már szombaton engedjenek haza, mert azt mondta a gyerekorvos, hogy legalább 15-20 dekát kellene hízzon, hogy hazaengedjék. Ekkor teljesen meghűlt bennem a vér, mert eszembe jutott, hogy annak idején Johanna 10-15 dekát hízott egy hét alatt... Ráadásul ez a 3850 gramm stagnált, tehát előző naptól még nem hízott semmit.<br />
<br />
Eljött a vasárnap, és bíztam benne, hogy ha mérték, én pedig úgy szoptattam, mintha libát tömtem volna, akkor biztos mehetünk. Na de... vasárnap reggelre 6 piros kifakadt hólyag lett az arcán ... ami fertőző, el is terjedhet, és nem engedhetnek haza, hiába hízott. Még egy nap, és ha nem terjed, visszahúzódik a kezeléstől, és a vérkép is jó, mehetünk.<br />
<br />
Vasárnap este már ki voltam készülve. A kaja borzasztó volt (pedig nem vagyok finnyás, így is mindent megettem, kivéve egyszer azt a levest, amit előző napról felvizeztek, és valóban vízíze volt, éljen március 15!), én pedig sosem tudtam aludni, ugyanis Z. mindig velem volt, éjjel gyakran szopott, nem bántam, csak hízzon, a mellbimbóm kezdett sebesedni (ez nagyon aggasztott, mert az előző kettővel tátongó sebeim voltak), látogatási tilalom volt (a férjem minden nap be tudott settenkedni a kinti folyosóra, de a gyerekeket egy hete nem láttam). Szóval minden adott volt a depresszió kialakulásához. Éjfélkor (miután egyfolytában 3 órát szoptattam kisebb megszakításokkal) kiborultam. A többiek ekkor kezdtek volna aludni utolsó szoptatás után, 5-ig pihenhettek. Rajtam pedig eluralkodott a pánik. Ez általában megmagyarázhatatlan félelmekkel, szomorúsággal jár, és azon gondolkodtam, hogyan kéne megszökni vagy meghalni. Tudom, hogy hülyén hangzik, hiszen mi ebben olyan szörnyű, miért kéne meghalni? De akkor ott nagyon is valóságos, és ijesztő volt. Imádkozni sem tudtam, csak zokogtam, és közben már amiatt is idegeskedtem, hogy a többieket nem hagyom aludni.... Felhívtam a férjem, ő imádkozott értem (szegény hajnalig aludni sem tudott), és ezzel a tudattal nyugodtam meg egy kicsit, és el tudtam aludni. <br />
<br />
Hétfő reggelre 3 hólyagocska visszahúzódott, és a többi is gyógyult, a vérképe jó, de a súlya .... 3900-ról 3830-ra !!! esett vissza. Ilyen súlyeséssel nem mehetünk sehova! Na erre én kiborultam, meddig kell itt maradnunk, miért nem hízik? Gyenge tej nem létezik, ha naponta 6-szor kakál, sokat pisil, és alszik, szopik, akkor miért nem hízik?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVVXAZUV6vbtrxG_kIH6NPtc6sJJ-oe9dZruzaoosMm4S82QmahZjszOLjt8wEkzBLIiBajjwaCdynx2VS03U1IMR9YNvIOmQzMPAm2sDaoyl-MxP8azTFh5YgqzKy45GIWKeXy6ooJ3dq/s1600/Zelma+017.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVVXAZUV6vbtrxG_kIH6NPtc6sJJ-oe9dZruzaoosMm4S82QmahZjszOLjt8wEkzBLIiBajjwaCdynx2VS03U1IMR9YNvIOmQzMPAm2sDaoyl-MxP8azTFh5YgqzKy45GIWKeXy6ooJ3dq/s320/Zelma+017.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Átkérettem magam egy egyágyas, fizetős szobába, hogy bejöhessen a férjem, talán akkor aludni is tudok egy kicsit, nyugodtabban leszek, stb. De így sem nagyon akarták beengedni a látogatási tilalom és egyéb nővéri rigolyák miatt (egyik gyomorrontásos napon - biztos az idegességtől - nem mertem gyógyszert kérni, hogy ne lássák, a férjem bent van). Közben felhívtam egy szoptatási tanácsadó-neonatológus orvos ismerősömet, és ő azt tanácsolta, hogy húzzam minél közelebb magamhoz Zelmát, és az állával is nyomja be a mellet, mert akkor biztosan megkapja a zsírosabb részét is a tejnek. Ugyanis csak ez lehet a baj, hogy csak az első hígabb tejet kapja. Megfogadtam a tanácsát. Közben állandóan mérték, és egyszer pótlást is adtak, egyszer pedig én fejtem, s azt akarták adni, de nem kérte.<br />
<br />
Kedd reggel nem értettem, mennyi is volt a súlya az nap és azelőtt nap, mert azt mondták, hogy 3850, de állítólag ez kevesebb volt a hétfőinél ???? Nem mehetünk haza! Kértem, hogy saját felelősségünkre engedjenek el, hiszen otthon biztosan hízni fog, így volt Johannával is (3600 grammal született és 2900-zal mentünk haza, nagyon lassan gyarapodott, de aztán több mint két évig szopott, és szép, de nem kövér nagylány lett belőle). A gyerekorvos azonban jól megijesztett: ha hazamegyünk, és nem hízik, és vissza kell jönnünk, akkor a gyerekosztályon 25 influenzás gyerek közé kerülünk... Ekkor már azon gondolkodtam, hogy biztosan nem emészt ez a gyerek, hiszen szopott, és volt tejem bőven. A nővérke nagyon kedvesen "megvígasztalt", hogy manapság már nagyszerű tápszerek vannak, majd adok neki tápszert. Eközben nekem csöpögött, folyt a tejem végig a bokámon... Minden szoptatás után ugyanannyi tápszert kellett még neki adjak, már nem érdekelt, csak mehessünk haza).<br />
<br />
Szerdán reggel már teljesen kivoltam idegileg. 140 volt a vérnyomásom (120 az már nekem magas), és csak zokogni tudtam. Éjjel is vittem mérni, a csecsemős nővérek már szerintem sajnáltak, mert "józanul" még nem láttak. Akkor reggel is adtam neki pótlást a csecsemőosztályon, ahol azzal vígasztaltak, hogy otthon biztosan hízni fog. Erre kifakadtam, hogy dehát épp ez a baj, hogy ezt én is tudom, de nem engednek haza! Az egyik nővér kedves volt, és, hogy megnyugtasson, megmérte nekem Zelmát pucéron, és egy pontot is tett a mappájába a megfelelő súlyhoz, hogy lássák, ennyi volt hajnalban :) ekkor talán 3900 volt. Kicsit megnyugodtam, bár azon gondolkodtam, hogy olyan relatív ez a mérés, mert ha szoptatás után mérik, akkor a szopott mennyiséget is mérik, ha utána egy órával, akkor akár 50 grammal is kevesebb lehet....<br />
<br />
Aznap sütött a legszebben a nap, már 10 napja nem voltam kint, a hóviharból alig hihetek el valamit, mert az ablakból sem volt erőm megnézni. Minden nap olvastam az igét, prédikációkat, zenét hallgattam, és tudtam, hogy Isten velem van, csak nem értettem a dolgokat.<br />
<br />
Szerda reggel úgy vittem a reggeli mérésre Zelmát (ettől függött a hazamenetel) mint egy halálraítélt, és mondtam a nővérnek, hogy ha nem hízott, akkor mi itt fogunk érettségizni.<br />
<br />
És aznap hazaengedtek!<br />
<br />
Gyorsan hívtam a férjem, bár sokat kellett várni, biztos akartam lenni benne, hogy elmegyünk. A liftben kérdeztem: ugye innen már nem hívhatnak vissza?<br />
<br />
És ami a legérdekesebb, de a mi esetünkben legtragikusabb, hogy valószínűleg elmérték a súlyát, és nem 4300 hanem csak 4030 grammal született, ugyanis nem látszott a bőrén, hogy fél kilót fogyott volna. Ezt már sosem tudjuk meg. Tény, hogy most egy hónaposan 4550 gramm, ami szerintem a 3900-hoz képest nagyon jó.<br />
<br />
Megértettem, hogy ez az ige valóban igaz, és nem szabad sem emberekben, sem körülményekben bíznom:<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> "Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;">Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!"</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: black;"><b>Zsoltárok 33,16-22</b> </span></div>
<table border="0" cellpadding="1" cellspacing="0"><tbody>
<tr><td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top"> </td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td bgcolor="white" width="1px"><br /></td>
<td align="left" class="small" valign="top">
</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" class="small" valign="top" width="30"><br /></td>
<td align="left" valign="top" width="380"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-56739541492693326842013-04-05T02:31:00.001-07:002013-04-11T02:49:49.702-07:00Magyarország megyéit tanító gyakorlójátékKészítettem egy tanító és gyakorlójátékot a gyerekeknek, hogy könnyebben menjen Magyarország megyéinek a tanulása. Ezzel a játékkal a számítógépen gyakorolhatják a megyéket a vaktérképen. Kattintással ellenőrizhetik magukat, hogy helyesen mondták-e az adott megyét és megyeszékhelyét.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfwL6t7CGiPjD_b2-ebRNc7E5N5bKQhsqYLN-XhhmO2-NjBaUWB5EdH8L_heEazOpoXdjYiAMxpLN50Anvhyphenhyphen6YOy3k7CcWzUh7f8SexU3V3ectkbRkK3GP6Rq7n0txYGuIRWbCkTJmyhAR/s1600/Magyarorszag+megyei.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfwL6t7CGiPjD_b2-ebRNc7E5N5bKQhsqYLN-XhhmO2-NjBaUWB5EdH8L_heEazOpoXdjYiAMxpLN50Anvhyphenhyphen6YOy3k7CcWzUh7f8SexU3V3ectkbRkK3GP6Rq7n0txYGuIRWbCkTJmyhAR/s200/Magyarorszag+megyei.png" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnG9vaCZlqA0P5q8ofu2s4So4RSJj6pZFrOJbzLdLiSWAAVuFRu4pWR9-rniLR5bD6-RDjlep9dMhurRNMcSGHmrQwLR_SiYUztiisa2ZUlnRzZ-2nmskOFbGVkvfYYd04ZkYaQ0DNQ67D/s1600/Magyarorszag+megyei.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-14013049103035480672013-03-30T07:42:00.002-07:002014-02-22T07:10:42.939-08:00Szülés 2Azt hittem, most már minden rendben lesz, hiszen tudtam valahogy járni, mozogni (az első császár után sokkal rosszabb volt), és ott volt Zelma. Már csak azért izgultam, hogy ne sebesedjen ki a mellem, és minél hamarabb induljon be a tejem. A két nagyot összesen három és félévig szoptattam, tehát most is bizakodtam. Ahol volt kétszer, ott lesz harmadjára is elég. Kedden volt a műtét, szerdán estefele kiderült, hogy nem hagyhatják nálam Zelmát, mert császárral szültem, majd másnap. Kicsit meg is nyugodtam, mert féltem az éjszakától. Ugyanis Szlovákiában éjféltől reggel hatig elvitték a "rooming in"-es babákat is, tehát volt 6 órám pihenni.<br />
<br />
Csütörtök reggel hozták Zelmát, én pedig szoptattam rendületlenül. Igaz, hogy nagyon aluszékony volt, sokat kellett ébresztgetni. Vagy szopott vagy aludt, szinte nem is volt ébren. Én ezt úgy könyveltem el, hogy elég neki az a pici kolosztrum, ami a tejbelövellés előtt képződik. Igen ám, de egyszer csak szabály szerűen rámrontott két csecsemősnővér, hogy ez a gyerek fél kilót fogyott egy nap alatt, és tápszert kell neki adni, és én mit képzelek, mert teljesen ki van száradva, és infúziót fognak neki bekötni. Én mint vad szoptatáspárti és tápszerellenes anyatigris kértem, hogy ne adjanak neki tápszert, mert akkor mitől indulna be a tejem, ha nem szopik? Úgy néztek rám, mintha meg akarnám ölni a gyermekemet, és fenyegettek. Kértem, hogy akkor legalább ne egy teljes adagot adjanak neki, hanem csak éppen, hogy még akarjon szopni. Villongó szemekkel nyomták bele a cumisüvegből a tápszert, ami (megnyugtattak) nem olyan nagy lyukú, mint régen.... Pár nap múlva saját szememmel és kezemmel próbáltam ki, hogy ha felfordítom, akkor folyik belőle.. erről ennyit.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5I_seM5SSvOsU39rED8D7KExbFWWn7a_cdvMcrPQp76jaZEWxHEelRPt4HX4nbNBYp26JBT4I5di6i_IFZWaWdKVssUJHRtNO12tgIXSwnRrY1TcyrWf-eWEVK_ChSi8wRDnTEIcIxEpo/s1600/Zelma+a+k%C3%B3rh%C3%A1zban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5I_seM5SSvOsU39rED8D7KExbFWWn7a_cdvMcrPQp76jaZEWxHEelRPt4HX4nbNBYp26JBT4I5di6i_IFZWaWdKVssUJHRtNO12tgIXSwnRrY1TcyrWf-eWEVK_ChSi8wRDnTEIcIxEpo/s320/Zelma+a+k%C3%B3rh%C3%A1zban.jpg" height="320" width="273" /></a></div>
<br />
De engem nem is csak ez aggasztott, hanem a cumi-mellbimbó zavar. Ugyanis a két nagyobbat rosszul tettem mellre az elején, utána már nem voltak hajlandóak kitátani a szájukat, ezért történt az meg, hogy Debrecenbe kellett utaznunk szoptatási tanácsadóhoz a két hónapos Samuval és tátongó vérző sebekkel a mellemen. Ezt szerettem volna most elkerülni, de a jól képzett csecsemősöket ez vagy nem érdekelte, vagy még nem is hallottak erről.<br />
<br />
Csütörtök este a másik váltás sem volt kedvesebb, közölték, hogy most sem maradhat éjszakára, és vigyem mérni szopás előtt és után, hogy pótolni tudják, ha kell. Zelma nem három óránként szopott (ez a lényege a rooming-in-nek), tehát nem is szophatott annyit, mint egy kiéhezett baba. És arra nem gondolt egy nővér sem, hogy nincsenek átlagbabák, akik mind ugyanannyit szopnak, és híznak? Nagyon el voltam keseredve. A WC-ből hívtam sírva kedves szoptatási tanácsadó ismerősömet este, hogy mit is kéne tennem, mert így nem lesz tejem, ha állandóan teletömik és elviszik. Annyira el voltam keseredve: kétszer szültem Szlovákiában úgy, hogy pár szót tudtam szlovákul, és majd felfaltak a magyarságomért (egy orvos szóba sem akart velem állni, pedig tudott magyarul, a szobatársak pedig csak azt hajtogatták, hogy miért nem románul beszélek, ha ott nőttem fel), és most itt álltam Magyarországon, el tudtam mondani, amit akartam, és állandóan a szavamba vágtak, és meg sem hallgattak. Ha 40 ml-t szopott Zelma, akkor azt mondták, hogy 50-et kellett volna, ha azt mondtam, 10 percet szopott, azt mondták, 15-öt kellett volna. De ha megkérdeztem, mennyit szopnak átlagban az újszülöttek egy etetésnél, akkor azt mondták, ez változó.<br />
<br />
Szerintem még soha ilyen későn nem indult meg a tejem. Ott álltam csütörtök este későn a WC-ben, és keservesen sírva imádkoztam: Uram, ha tudtál vizet fakasztani a kősziklából, fakassz tejet a mellemből, mert tudom, hogy milyen fontos táplálék ez, semmihez nem hasonlítható, hiszen te alkottad. Tucatnyi anyukának segítettem szoptatni, és most magamon nem tudok segíteni?<br />
<br />
És este 11-kor megindult a tejem. Óriási megnyugvás vett erőt rajtam, hálás voltam Istennek, és ugyanakkor arra gondoltam, legszívesebben odamennék és megmondanám, hogy csak pár órát kellett volna várniuk, és nem kellett volna engem ijesztgetni, fenyegetni, stresszelni.<br />
<br />
És azt hittem, hogy innen már minden simán fog menni, pedig még csak most kezdődött a bonyodalom...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-25763669020059774232013-03-24T07:02:00.010-07:002014-02-22T07:11:24.116-08:00Szülés 1Hétfőn kellett befeküdnöm a kórházba, és másnapra volt tervezve harmadik császármetszésem. A nővérek szerint későn érkeztem, ezért nem kapok ebédet és vacsorát (a dokim tanácsára érkeztem csak 11-re ...). Valahogy eltelt a nap egyedül a kórházban. Prédikációkat hallgattam, és gondolkodtam. Aludni nehéz volt, mert az ágy kényelmetlen volt, és éjjel egykor jött egy lakótárs. Attól kezdve már nem nagyon tudtam aludni. Hajnali fél hatkor már ébresztettek, és nyolcra volt várható a császár, ha nem jön közbe semmi...<br />
<br />
Előkészítettek, felfektettek egy ágyra a vajúdóba: csöpögött az infúzióm, mért a CTG a hasamon, és közben csak vártam és vártam. Eljött a 8 óra, már másfél órája feküdtem mozdulatlanul, és hallgattam a mellettem vajúdókat. Különösen egy valakire figyeltem fel, aki nagyon keservesen jajgatott. Imádkoztam érte, és közben én is egyre rosszabbul éreztem magam. Már elmúlt a 8 óra, de mindig közbejött egy sürgős császár, összesen négy, mielőtt végre 9. 45-kor én következtem. Ez nekem nagyon soknak tűnt a magas császár-arány miatt is, no meg azért mert már sírógörcsöt kaptam a 3 órai háton fekvéstől. Ugyanis már majd leszakadt a hátam, de mozdulni nem tudtam, hiszen még görcsöltem is.<br />
<br />
Nagyon kényelmetlennek éreztem a műtétet, és hosszúnak. Megmutatták Zelmát, aztán el is vitték. Én az őrzőbe kerültem éppen M. mellé, aki azelőtt olyan sokat szenvedett, és végül épp előttem császározták. Szerintem nekem túl hamar kötötték be a a fájdalomcsillapító infúziót, mert szinte még nem éreztem a lábam, már elkezdték, és nagyon hamar lecsöpögött. Utána jött csak a fájdalom, de már nem kérhettem semmit. Közeledett a szoptatási idő, amikor nekünk is odahozták a kicsiket, bár még mozdulni sem tudtunk. Nagyon vártam, reméltem, hogy mégis sikerül mellre tenni. Azonban a hasam egyre jobban fájt, már tudtam mozdítani a lábam, felhúztam, és egyre jobban sírtam a fájdalom miatt és azért is, mert tudtam, hogy rá se fogok tudni nézni Zelmára a fájdalomtól, és aztán pedig elviszik.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1EL4QEZBOqNIaNchrDSuHuAV4WN1jfeX3w5cfG1nqkDWVhrcNGg-X9zUTW0jHIKj-gqoOsTcy9zCdjOkCQ2Ss2pHnPZvvGCbME36hfWpFfRzUeaT22p6LyzQJQ3m01_iB1NFp2WMuu-U/s1600/Zelma.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1EL4QEZBOqNIaNchrDSuHuAV4WN1jfeX3w5cfG1nqkDWVhrcNGg-X9zUTW0jHIKj-gqoOsTcy9zCdjOkCQ2Ss2pHnPZvvGCbME36hfWpFfRzUeaT22p6LyzQJQ3m01_iB1NFp2WMuu-U/s320/Zelma.jpg" height="285" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zelma 2013 márc. 12-én született 4300 grammal és 56 cm-rel<br />
(Valószínűleg mégis 4000 grammal született, mert 6 hónaposan 8 kg volt, és csupa hurka) </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Hát ennek az lett a következménye, legalábbis én ennek tulajdonítom, hogy orvost hívtak, és kiderült, hogy egy vérömleny (hematóma) alakult ki a hasfal alatt. Hoztak egy ultrahangot, és valóban, vér került a hasfal alá. Az ügyeletes doki rögtön műtétet rendelt el, amitől persze megijedtem. Kérdezték, ittam-e, ettem-e, mert altatni kell, de étlen, szomjan. Hát én bizony 2 l vizet ittam, és kekszet ettem, de a doki hajthatatlan volt, műteni kell altatásban. Az altatóorvos nem akarta elvállalni, hiszen ez veszélyes. Ekkor már teljesen elmúlt a fájdalmam, és addig kérleltem a dokit, amíg a műtőbe is felhoztak egy ultrahangot. Azonban még mindig ott volt a vérömleny, úgyhogy ekkor már nem ellenkeztem. Közbejött még egy másik műtét, addig volt időm elgondolkodni az életem felől, és kérni Istent, hogy ha most meg kell halnom, akkor bocsássa meg a bűneimet, és vegyen magához.<br />
<br />
Végül arra ébredtem, hogy fuldoklom, nem túl kellemes érzés.... Valószínűleg félrenyeltem, de túl voltam a műtéten, és vittek az őrzőbe. Kiderült, hogy most a harmadikra kerültem, mert az "emelgetős fiú" megelégelte, hogy aznap már legalább hatodjára emelgetet, és nem volt hajlandó levinni a másodikra. Utóbb voltam hálás neki ezért,mert olyan nővérre akadtam, aki ügyesen és lassan csepegtette a fájdalomcsillapítót, én pedig reggelig mozdulni sem mertem, nehogy megint valami baj legyen.<br />
<br />
Reggel már fel kellett állnom, járnom, de rutinos császárosként már elég jól sikerült. Átkerültem egy hatágyas szobába, megint M. mellé :) Reméltem, hogy hozzák Zelmát, de csak a déli szoptatásra hozták. Kértem, hogy hagyják velem, és mivel nem figyeltek, hogy császármetszéssel szültem, nálam is hagyták. Nem is gondoltam, hogy ebből még mennyi bonyodalom származik... <br />
<br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-2427480149569555262013-03-05T05:26:00.003-08:002013-03-05T05:26:55.458-08:00Nem kívánságműsor<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900424424.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900424424.jpg" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900424424.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"></a><br /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Hiába sugalltam a dokinak, hajthatatlan volt. Z. még jól érzi magát, nem szabad siettetni, az pedig, hogy én mit érzek (már alig bírom vonszolni magam), most valószínűleg másodlagos. Az pedig, hogy a család többi tagja mennyire várja már a nagy napot....<br />
<br />
Szóval csak türelem, még egy hétig. Egy nappal előtte be kell feküdnöm, aminek nem örülök, mert a kórház gondolata is pánikkal tölt el, ráadásul látogatási tilalom van az influenza miatt, de úgy látszik, az Úr többre hívott el, mint amennyit én teljesíteni szeretnék.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-52352508586793946152013-03-02T12:59:00.002-08:002013-03-02T12:59:36.191-08:00Hamarosan....<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900431278.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://officeimg.vo.msecnd.net/en-us/images/MH900431278.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
Ma este sikerült befejezni A Vöröstorony kincse című regényt Rákócziról, úgyhogy igazán elégedettek lehetünk kicsi Z-vel, mert kibírta eddig. Kedden lesz 39 hetes, akkor kell dokihoz mennem, és kitűzi valamikor jövő hétre a császármetszés időpontját. Már a gyerekek sem bírnak magukkal, meg vannak zizzenve. Simogatják, puszilgatják a hasamat.<br />
<br />
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy átsegített ezeken a heteken, és a 7 heti fekvést is kibírtuk testületileg. Hiába harmadik császármetszés, de most megint minden új: a hely, az érzéstelenítés (első altatás, második epidurális, harmadik spinális), helyzet. Igyekszem most is felfegyverkezni igékkel, Bibliával, hallgatható prédikációval, előadással, zenével, hogy átvészeljem a számomra nagyon nehéz kórházi napokat. Nemrég ez az ige jött elém:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Erősödjetek meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében! Efézus 6,10</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Hihetetlen, hogy 6 év után újra picurkánk lesz :) Kérlek, imádkozzatok értünk! Nem tudom, hogy mikor tudok újra jelentkezni itt a blogon....</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-27099093031018286162013-02-17T03:18:00.003-08:002013-02-17T03:22:37.792-08:00Hogy fogod őket tanítani, ha beteg leszel? Ezt a kérdést is fel szokták tenni otthonoktató szülőknek. És valóban megtörténhet, hogy akár hosszabb időre is lebetegszik a szülő, és esetleg ápolásra is szorul. Eddig sem sokat rágódtam ezen a dolgon, és most is nyugalommal tudtam venni ezt az akadályt: a 32. héttől feküdnöm kellett. <br />
<br />
Első nap egy kicsit izgultam, amikor otthon maradtam az ötévesemmel, hogy fogja tűrni, hogy én csak fekszem. Csodálatos módon kb. 4 órán keresztül alig kellett aktívan részt vennem az elfoglaltságaiban. Újabb és újabb dolgokat talált ki a földön vagy a kisasztalnál ülve: ragasztott, vágott, épített, tervezett, motyogott, magyarázott. Én pedig nem akartam elhinni, hogy ilyen is van :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8KQes-b6QyQrq8LgpOHe3s7Xb5R_0KHY0Tgr_taXRvgG1DBskQ3BxgWJvqTZqLhtTluuNN_hsoSwAmxyQBFZb5pBMe5HSzXZTK54VHOmdMp4UZrdi-tI5SPrQ7otJpc8NFYMflpRrkcFl/s1600/Samu+janu%C3%A1r+003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8KQes-b6QyQrq8LgpOHe3s7Xb5R_0KHY0Tgr_taXRvgG1DBskQ3BxgWJvqTZqLhtTluuNN_hsoSwAmxyQBFZb5pBMe5HSzXZTK54VHOmdMp4UZrdi-tI5SPrQ7otJpc8NFYMflpRrkcFl/s320/Samu+janu%C3%A1r+003.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
(Ezt teljesen magától találta ki: talált egy darab bélést, és abból készítette)</div>
<br />
Természetesen nem ment ez minden nap így. Viszont lassan kialakult, hogy Johanna mellém kuporodott az ágyra vagy a kanapéra, és úgy tanultunk. Ami pedig ment egyedül is, azt az asztalánál végezte el. Samuval fekve társasoztunk vagy olvastunk.<br />
<br />
Az elmúlt időszakban azért is imádkoztam, hogy jobban be tudjam vonni őket a házimunkába, mert valljuk be, könnyebb elvégezni, mint kivárni, hogy ők elvégezzék. Ezért nagy volt a kísértés, és sokszor sajnáltam őket "dolgoztatni". De most itt volt az alkalom. Örülök, hogy lassan már lista sem kell, mindenki tudja a feladatát. Persze kell noszogatás, néha veszekedés is van, de már nem annyi, mint régen.<br />
<br />
A másik érdekes dolog, hogy fekve volt időm elnézni őket órákig, amíg mellettem tanultak, játszottak (igyekeztem a tanulószobában feküdni). Nagyszerű volt látni, hogyan tanulnak, írnak, játszanak, ragasztanak, találnak ki valamit, és közben elmondják nekem, ami a szívüket nyomja. Ilyen régen nem volt, hiszen legtöbbször minden percet kihasználtam, hogy elrohanjak valamit elvégezni, és nem volt alkalmam hosszasan üldögélni mellettük. Jó volt látni a fejlődést, a tüzet a szemükben vagy épp a próbálkozásokat, amikor valami nem sikerült.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglNcsZJs6YyQf8uuURQQMmX18tl9gpFm_6i46YO_FCSX4K8WSpO9m_qfJhmBePhXkFqDY37kUoNynGUEHxfTVo1F_QJzBMuD1sTICRl6kwjpM9fQQehbAWeLT0MXpSQJbQRtwf6FS9Rs8Y/s1600/P%C3%A9ter+%C3%A9s+a+farkas+lapoz%C3%B3+005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglNcsZJs6YyQf8uuURQQMmX18tl9gpFm_6i46YO_FCSX4K8WSpO9m_qfJhmBePhXkFqDY37kUoNynGUEHxfTVo1F_QJzBMuD1sTICRl6kwjpM9fQQehbAWeLT0MXpSQJbQRtwf6FS9Rs8Y/s320/P%C3%A9ter+%C3%A9s+a+farkas+lapoz%C3%B3+005.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
(<a href="http://johannamesevilaga.blogspot.com/" target="_blank">Johanna blogjáról</a> megtudhatjátok, hogy mi készült, és letölthetitek hozzá a képeket)</div>
<br />
A főzés terén is egyszerűsíteni kellett: gyorsan elkészíthető ebédekre futotta csak. Ennek ellenére sok bókot kaptam :D és rájöttem, milyen egyszerűen is lehet élni az életet. Nem kell túlbonyolítani. A gyerekek sokszor jobban örültek egy 5 perces egészséges ebédnek, mint ha napokig készítettem volna valami nagy menüt.<br />
<br />
Egyik nap mégis nyavalyogtak néhány dolog miatt, én pedig nagyon elkeseredtem, és még sírva is fakadtam, hogy ennyire hálátlanok. Másnap véletlenül elsóztam a húst, de Johanna valószínűleg vigasztalni akart, és nagyon megdicsérte. Másnapra is maradt, és igyekeztem valamit elkövetni vele, hogy ne legyen annyira sós, és ehető legyen, különösen, hogy Johannának ennyire ízlett :) De amikor megtudta, hogy megint az az ebéd, feltört benne az őszinteség, és nagyon elkeseredett, mire jót nevettünk: nem gondolta, hogy a dicséret után másnap is ezt kell ennie :D<br />
<br />
Összegezve tehát nem sok változást tapasztaltam a tanulásunk terén az elmúlt hónapokban. Lehet, hogy picit kevesebbet tanultunk, de sokat olvastam nekik a Vöröstorony kincsét, beletanultak abba, hogy bizony mindenkinek ki kell vennie a részét a házimunkából, és el kellett fogadniuk, hogy én nem csak lustálkodom. Az elkövetkező 1-2 hónap is hasonlóan rendhagyóan fog eltelni, utána pedig lesz még egy hónapunk a vizsgáig. Szerintem menni fog :)<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-71532262804415434462013-02-08T11:10:00.001-08:002013-02-08T11:13:06.106-08:00Nincs kedvemSzerettem volna egy szép bejegyzést írni arról, ami az elmúlt 3 hétben történt, de tegnap kezdődött ez a "nincs kedvem, se erőm, és nem érdekel" állapotom. De azért megpróbálkozom.<br />
<br />
Megértük a 35. hetet, amire biztatott a doki, és ha Isten éltet, négy nap múlva már 36. hét lesz. Három hete igyekszem feküdni, de ez nem jelenti azt, hogy semmit nem csinálok. Ma pl. háton fekve hajtogattam a mosott ruhát, mert Samu szerint így kényelmesebb, nem kell felülnöm :)<br />
<br />
A tanulás is így zajlott jobbára. Én feküdtem, Johanna pedig mellettem a kis asztalnál, a földön, a kanapén oldotta a feladatokat. Nagyjából rend van, és minden nap van meleg kaja, mert főzök, ma is, csak ma nem tudtuk megenni, mert odaégettem :( A mosógép mos, bár már bepakolni is komoly feladat számomra. A többiek segítenek minden munkában, általában igyekszem a gyerekeket bevonni, hogy ne szegény férjemnek kelljen, de ő önként is sokat segít!<br />
<br />
Ja, és, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a férjemnek elrepedt a jobb alkarja két hete, úgyhogy azóta gipszben van, de vezet, és még mosogatott is! :O Ráadásul náthás lett, de hála Istennek abból is kigyógyult vitaminokkal, természetes dolgokkal, gyógyszer és antibiotikum nélkül!<br />
<br />
Szóval, amikor elrepedt a keze, már nem aggódtam, hanem azon gondolkodtam, hogy na, vajon hogyan hoz ki bennünket ebből az Úr? Vajon hogyan mutatja meg nagyságát és dicsőségét?<br />
<br />
És eddig hála Istennek jól ment minden, bár nem volt felhőtlen. Szerdán a doki várótermében már annyira izgultam, hogy vajon mit mond, nyílt-e a méhszáj, stb, hogy sírógörcs jött rám, és alig tudtam megnyugodni. Aztán a doki nyugalma rám is rám ragadt, mert a méhszáj ugyanúgy van, és láthattam, amint a pici mozgatja a száját, és még pisilt is :) Két hét múlva kell mennem, ha addig még kibírjuk, ugyanis tegnap este már azt hittem indulni kell.<br />
<br />
Furcsa, hogy harmadik gyerekkel kell először ilyeneket éreznem, mint jóslófájásm görcs, stb. Aki szült már, lehet, hogy átélte ugyanezt: görcsölök, és közben kizáródik a világ, és egyáltalán nem érdekel, hogy nem sikerült rendet raknom a kamrában, pedig néhány órája nagyon zavart, és szeretnék túllenni rajta, és olyan furcsa, mintha nem is én lennék....<br />
<br />
Még négy hetünk van, de nem tudom, hogy a pici ezt kivárja-e, mert már teljesen leszállt a koponyája, és néha úgy érzem, most akar kijönni :D De ha jönni akar, akkor azonnal irány a kórház, és jöhet a császár, mert most már más út nincs.<br />
<br />
Elkezdtünk olvasni egy Rákóczi-regényt a gyerekekkel, amiből még van 300 oldal, úgyhogy a végét már igazán megvárhatná :)<br />
<br />
Tovább nem is bírok ülni, szerettem volna több mindent is leírni, hogy mikkel foglalkozunk, miket tanulunk, de "nincs kedvem, se erőm", sajnálom!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-27274435275861068672013-02-05T11:03:00.000-08:002013-02-05T13:12:42.245-08:00Túlélni vagy megélni<div style="text-align: center;">
<b>A napokat nem túlélni, hanem megélni szeretném. </b></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Istennek
tartozunk számadással a napjainkért, óráinkért, perceinkért és a ránk
bízottakért. Mit tennék, ha egy napra rám bíznának egy kisgyereket, hogy
vigyázzak rá? Valószínűleg előre készülnék hasznos tevékenységekkel,
ötletekkel, amiket együtt végezhetnénk, hogy ne érezze szülei hiányát,
és tartalmasan teljen el a napunk. Vagy gondolhatnám azt, "hiszen csak
egy napról van szó, majd elleszünk valahogy: végzem a napi teendőimet,
és ha nagyon nyafog, beültetem a TV elé. Engem nagyon felháborítana, ha
valaki a második megoldást választaná, ha az én gyerekeimről lenne szó.
Persze van olyan is, aki a saját gyerekeivel is ugyanezt teszi. Úgy
gondolja, elég, ha a gyerekei kapnak meleg ételt, ruhát, saját szobát,
és nevelje őket az állam, és amíg otthon vannak, ne zavarják a
szüleiket.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Én
úgy gondolom, hogy a napjainkat megélnünk kell, minden percét
kihasználva, hogy minél tökéletesebb babysitterei legyünk
gyermekeinknek, akiket az Úr bízott ránk (ki tudja, mennyi időre). </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Mi itthon tanulunk, egész nap együtt vagyunk, és én ezekhez az alapelvekhez szeretném tartani magamat:</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<ul>
<li>korán kezdeni a napot (ez nehezen jön össze, mert nincs külső kényszer)</li>
<li>a házimunkát együtt végezni, amennyire lehet </li>
<li>délelőtt tanulni (ha belefér a délelőttbe, de mindenképpen korán kezdeni a nehezével)</li>
<li>Tv-t nem nézünk nap közben (a gyerekek egyáltalán nem nézhetnek TVt, csak DVDt)</li>
<li>meséket ha lehet inkább csak idegen nyelven nézni, magyarul csak hétvégén</li>
<li>minél később nézni mesét, mert az elálmosít, amitől eltunyulunk, elkedvetlenedünk, és már nincs erőnk semmihez</li>
<li>nem unatkozásból kell mesét nézni, hanem nyelvtanulásért, aki unatkozik, vagy nyavalyog, az kezdjen takarítani</li>
<li>plázázni, boltba járni vagy a városban lófrálni időpocsékolás,
ráadásul fölösleges költekezésre csábít. Azért menjünk boltba, mert
valamit szeretnénk megvenni, amúgy kerüljük a reklámokat, és mindenféle
csalogató akciókat, amik elbutítanak.</li>
<li>Ha sétálni szeretnénk, olyan helyre menjünk, ahol pozitív hatások
érhetnek: természetes, szép környezet, minél kevesebb reklám, kedves
emberek, esetleg tanulási lehetőség.</li>
<li>Olyan filmeket, amik regényeket dolgoznak fel, nem tartok helyesnek
megnézni, hacsak tudom, hogy soha nem lesz alkalmunk elolvasni, és
nagyon fontos üzenete van, de akkor is nagyon-nagyon ritkán. Ugyanis a
gyerekeket arra kell megszoktatni már pici koruktól, hogy olvassanak, és
szeressék, értsék a felolvasást. Így képesek lesznek hosszú regényeket
is végighallgatni úgy, hogy elképzelik, amit hallanak, hiszen kicsi
korukban, még szívesen hallgatnak felolvasást játszás közben.</li>
<li>A rend fontos dolog, de nem fontosabb, mint a kapcsolatunk
egymással, vagy az együtt tartalmasan eltöltött idő (naphosszat
takarítani időpocsékolás)</li>
</ul>
Itt nem vettem számításba az igei dolgokat, mint bibliaolvasás, igetanulás, majd erről is írok :) <br />
<ul>
</ul>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-29970106979049974062013-01-28T12:46:00.000-08:002013-01-28T12:46:06.709-08:00Gyerekszáj és miegymás<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}">
<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent">Tegnap
este mondtam a gyerekeknek, hogy egyenek magukban, mert nekem feküdni
kell, húzták az orrukat, később jöttek, Johanna: jó volt, csak hiányzott
belőle az anyai szeretet</span></span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent">*** </span></span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<span class="userContent">Johanna (9) talált egy hatodikos
irodalomkönyvet, és két napja a Toldit tanulja, és a feladatokat oldja
hozzá!!! Mellé pedig a másodikos matekkönyvből old szorgalmi feladatokat
:D Ezért nem szabad beskatulyázni a gyerekeket egy osztályba :)</span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent">*** </span></span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<br /><span class="userContent">Ma Samu (5) kijelentette, hogy nem eszik
húslevest, mert disznóhúsból főztem, és Jézus sem evett disznóhúst. De
aztán felvilágosítottuk, hogy akkor spagettit sem kéne ennie :D</span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<span class="userContent"> </span></h5>
<h5 class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}" style="text-align: center;">
<span class="userContent"> </span></h5>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-51620296473202858022013-01-19T09:50:00.000-08:002013-01-21T12:59:21.833-08:00VizsgajelentésKettős érzés és hang van bennem, amik viaskodnak egymással.<br />
Egyik oldalon ott van a mindig jeles tanuló, aki szorgalmasan, mindent megtanult, aztán soha semmi hasznát nem vette (lásd pl. román magánórák éveken keresztül), és aki elvárja, hogy csemetéi is hasonlóan jól teljesítsenek, hogy aztán a rokonság és az ismerősök előtt dagadhasson a melle.<br />
<br />
A másik oldalon pedig ott áll a realista, aki sokat olvasott, látott, tapasztalt, és rájött, hogy sokkal fontosabb, hogy az embernek milyen a jelleme, mert megfelelő jellemmel bármit és bármikor megtanulhat az ember. Aki tudja, hogy nem belenyomni kell a tudást a gyerekbe napi több órán keresztül egy asztalnál ülve, hanem felelősséggel elég szabadságot kell neki adni ahhoz, hogy ne nyomódjon el a kreativitása és tanulásvágya, és akkor szárnyalni fog. Aki látja, milyen fontos, hogy a való életbe illeszkedjen be a gyerek, találja fel magát és a helyét, és ne csak akkor tudjon megoldani egy problémát, ha az pontosan olyan, amit már egy munkafüzetben megoldott.<br />
<br />
Szóval így indultam neki a vizsgának. Mindent átismételtünk, és nem akartam, hogy érdekeljen a jegy, főleg azok után, hogy már tavaly is mindenből "csak" négyes lett, pedig olvasásból pl. kiemelkedő, de a vizsgán volt hibája... Biztattam, hogy tegye meg a tőle telhető legjobbat, figyeljen, nézze át, írjon szépen, gondolkodjon, imádkozzon, és ne azt mondja el, hogy mit nem tud, hanem azt, hogy mit tud.<br />
<br />
Ennek ellenére majdnem elsírtam magam, nem azért mert szörnyű jegyeket kapott volna (még nem is tudom azokat), hanem az egész hangulata miatt. Otthagytuk reggel 9-kor egy kétórás autóút után az osztályban. Kiderült (délben) , hogy a szendvicse az autóban maradt, és végig korgott a gyomra, és nem tudták bevinni a kisterembe, mert ott nem volt fűtés, tehát amíg ő oldotta a feladatait, az osztály tovább haladt, tanult, beszélt, stb.<br />
<br />
Fél egy-egy körül megnézhettem a matek feladatlapját. Majdnem minden feladatban volt egy kis elszámolás, és a szöveges feladatnál épp fordítva számolt (hogy is tudott volna figyelni egy tanórán?). Épp egy kis védőbeszédet akartam tartani, de odajött Johanna, és előtte már nem mondtam, de ezt gondoltam: az idén először egyedül ül le matekezni, néha vasárnap is, ha eszébe jut, mert állítása szerint már nem utálja, sőt talán szereti is. Szóval én látom ezt a hatalmas fejlődést, ami számomra nagy dolog, és most baromira nem érdekel, hogy elszámolta a dolgokat, mert legközelebb már erre is tudunk koncentrálni, de az is lehet, hogy mindig ilyen lesz, és nem fogom naponta agyonütni csak azért, hogy egy hibája se legyen.<br />
<br />
Még folyt a diktálás, amikor beléptem a terembe, úgyhogy megvártam a végét. Szerintem nagyon gyorsan diktált a tanci. Ráadásul a vesszőket megmondta (pedig én erre is helyeztem a hangsúlyt, hogy magától tudja, hol van), viszont rengeteg tulajdonnév volt, amiket konkrétan nem ismert. Persze gyakoroltuk a tulajdonneveket, minden fajtájukat, de nem gondoltam, hogy ilyen precizitással kell tudni a helyesírásukat, hiszen pl. a tavak helyesírását a könyv meg sem említi, csupán ez áll minden földrajzi névnél: ezt is nagy betűvel kell írni. Az viszont egyáltalán nem volt egyértelmű számomra, hogy mindenfajta földrajzi név helyesírását kell tudni (hegyek, megyék, tavak, stb). Aztán jött Rákóczi neve, aminél biztos voltam, hogy tudja, de ő sietségében RÁCKÓZI-t írt, amire a tanci mondta, hogy hibás. Igen, de nem mindegy, hogy Rákócit vagy Ráckózit ír! Mert a második arra utal, hogy tudja, csak összekavarta, és ha több ideje van, kihjavítja.A Fehér-tóról meg miért is tudná egy kilencéves, hogy tulajdonnév, ha még nem hallott róla (én sem hallottam).<br />
<br />
És az én kis énekes pacsirtám (sokan hallottátok már őt énekelni, és ismert a tökéltes zenei hallása, énekhangja) a megtanult népdalt kétszer is rossz hangon kezdte meg....<br />
<br />
Mindez számomra sok és sokk volt. (A többi tantárgyról nem tudok semmit) Mert mennyi az esélye annak, hogy valaki azt is elrontja, amit tud egy vizsgán???? Ráadásul a Mama című versre azt mondta, hogy nem tudja, szerencsére ekkor már ott voltam, és elkeseredésemben szigorúan szólítottam föl, hogy mondja el, mert tudja! (Még Samu is)<br />
<br />
Biztos túl érzékeny vagyok, és épp az első hang kerekedett bennem felül. Szerencsére megfogadtam, hogy nem fogom letorkollni, ezért nem is szóltam semmit, csak finoman beszéltünk meg néhány dolgot közösen a családban. És örülök, hogy így tettem, mert hazaérve leült matekfeladatokat gyártani a babáinak!!!! (Pedig nekem már úgy elment tőle a kedvem, hogy én a helyében az összes könyvemet kihajigáltam volna)<br />
<br />
Még nem tudom a jegyeit, talán az lesz a következő sokk. Én tudom, hogy mit tud, és semmi pénzért nem íratnám be suliba, hogy épp azokat a feladatokat tanulja meg, amikért majd kitűnőt kap, és hogy hetente írjon dolgozatot csak egy-egy témából, nem egy egész félévi anyagból. <br />
<br />
Hadd kerekedjen felül a szabadabbik énem, ami azt mondja, hogy a legfontosabb, hogy megtalálja az értékeit, talentumait, megtanuljon főzni, háztartást vezetni, különböző nyelveken beszélni (nem német rendhagyó igéket ragozni), tisztességesen dolgozni (olyan jó volt, mikor azt mondta, hogy milyen kár, hogy nem lehet otthon vizsgázni, és hogy nem hiszik el, hogy ő nem akar csalni), értékelni és ismerni a valódi, értékes zenét, festészetet, meglátni a világban a gagyi mellett a szépet, és még sorolhatnám....<br />
<br />
<span style="color: #990000;">Végszó: </span>Anyukámmal és a húgommal beszélve, megállapítom, hogy ebben az esetben én változtathatok a hozzáállásomon, és elfogadom, hogy nem lesz kitűnő, mert számomra nem ez az elsődleges. Ezzel egy bajom volt, hogy ugye az írás megmarad, és így romlik a statisztika. Nem szeretném, ha a magántanulók "rossz" teljesítménye miatt bármilyen szankciókat alkalmaznának mondván, hogy nem megfelelő az otthontanulásuk. A húgom viszont megnyugtatott, hogy a magántanulók nem buknak meg, míg az iskolába járóknál nagyon magas a bukási arány, tehát nem kell ettől félnem. :)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-80528950871375638962013-01-17T07:51:00.000-08:002013-09-06T09:32:24.375-07:00Vizsgajelentés helyett...A vizsga után tele voltam mindenféle érzésekkel, és úgy gondoltam, hogy majd egy jó hosszú bejegyzésben írok róla, részletesen mindent leírok, és kiírom magamból az indulatokat. Azonban estére más problémám lett, ami mellett eltörpült minden.<br />
<br />
Megtudtam ugyanis, hogy 32 hetesen már elvékonyodott a méhszájam, és minél többet kell pihennem, mert görcseim is vannak, ami az első kettőnél nem volt. A doki azt mondta, jó lenne kibírni még legalább 3 hetet, pedig még 8 hét lenne szülésig. Mindenképpen császár lesz, mivel az első kettő is az volt. De az első kettőnél még jóslófájásaim sem voltak, és biztos voltam benne, hogy most is szépen kivárjuk az adott időt. Hát nem, ez a baba, már most ki akarna bújni, pedig a tüdejének és a szopóreflexének fejlődni kell, hogy inkubátoron kívül és gyomorszonda nélkül is élni tudjon.<br />
<br />
Sajnos a pánikbetegségem nem segít a helyzeten. Első este nagyon rosszul éreztem magam, rámtört a pánikroham, de hála Istennek a sok imádság átsegített rajta. Azért is hálás vagyok, mert épp most vehetek részt egy online bibliatanulmányozásban (<a href="http://www.goodmorninggirls.org/2012/12/winter-session-enrollment-starts-today/" target="_blank">Ébresztő, lányok</a>, magyarul is elérhető még, ha érdekel, szólj), ami megerősít.<br />
<br />
Minden napnak külön örülök, és annak is, hogy a babám méretei nagyon jók, vagyis 32 hetesen egy 34 hetes babáéval megegyező. És most visszaszámolok, és reménykedem: még négy nap, és 33 hetes lesz, még 18 nap és 35 hetes lesz. Utána pedig, remélem, hogy még tovább számolhatok, és majd inkubátor nélkül, nyugodtan szoptathatom drága kislányomat!<br />
<br />
Próbálok minél többet pihenni és feküdni, legalább most az első héten, amíg még nagyon kicsi. Tegnap szobáról szobára feküdtem, ás úgy adtam az utasításokat, hogy ki mit takarítson. Így lett rend a lakásban. A gyerekek egész ügyesen mozogtak, bár én a beszédbe is elfáradtam, mert ők közelről nem vették észre azt, amit én fekve, messziről is láttam.<br />
<br />
Kérlek, imádkozzatok értünk! Most megyek vissza vízszintesbe, és talán majd egyszer írok a vizsgáról is.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-65542386440209468112013-01-07T09:22:00.000-08:002013-01-25T09:06:47.854-08:00SajnálomSajnálom azokat a kisgyerekeket, akiket hajnalban keltenek, talán még sötétben, elvisznek óvodába, és délután sötétben érnek haza. Pár órácskát vannak együtt a szüleikkel, abból is keveset aktívan, hiszen vacsorázni, tisztálkodni kell.<br />
<br />
És sajnálom azokat a szülőket, akik elhiszik, hogy kisgyermeküknek szüksége van a korabeli társakra, akiket nem tudok igazán társaknak nevezni. Sajnálom, hogy a szívüket, lelkiismeretüket elhallgattatják, mert minden és mindenki azt mondja, hogy ez így van jól: el kell engedni, tanulnia kell, szocializálódnia kell. És nem tapasztalhatják meg azt, hogy gyermekük először kezd valamit csinálni, vagy azt, hogy ők tanítanak meg valamit neki, amiről nem is gondolták, hogy meg tudják tanítani. <br />
<br />
És fáj a szívem értük, mert elmondani sem tudom ezt nekik, mert akkor rögtön vádként élik meg, és jön a fejmosás. Úgyhogy csak magamban kesergek itt a blogon, Facebookon már meg sem írom.... mert nem polgárpukkasztani akarok, csak elmondani a fájdalmamat.<br />
<br />
És közben kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy már a második gyermekem tanul meg ötévesen olvasni, és lassan írni úgy, hogy rajtam kívül senki sem tanította, és én sem tanultam soha, hogy hogyan kell olvasni tanítani. És naponta hússzor állok meg és csodálkozom rá, hogy megint van miért hálát adnom velük kapcsolatban. És ennek a töredéke sem lenne, ha nem itthon lennének.<br />
<br />
És persze más bizonyára az enyémeket sajnálja, mert nem lát bele az életükbe, de talán neki nem okoz akkora fájdalmat ez, mint nekem az.<br />
<br />
<span style="background-color: #76a5af;"><span style="color: white;"><a href="http://matrozkepzo.blogspot.com/2013/01/miert-valasztjak-munkat-gyerekeik.html" target="_blank">Eszti bejegyzése a témában>>. </a></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8415016457337344501.post-68880870289473363622012-12-20T13:34:00.001-08:002012-12-20T13:35:09.948-08:00Szabad-e hibázni?"Ezért találtam az iskolát olyan nagy butaságnak. Ott azt tanuljuk, hogy hibázni rossz dolog, és megbüntetnek érte. Ám, ha megvizsgáljuk, miként is tanul az ember, rá kell jönnünk, hogy bizony a hibáiból tanul. Úgy tanulunk meg járni, hogy többször elesünk. Ha sosem esnénk el, sosem tanulnánk meg járni. Ugyanez igaz a biciklizésre is. ... Sajnos a legtöbb ember azért nem gazdag, mert retteg a vesztéstől. A nyertesek nem félnek a vesztéstől, a vesztesek viszont igen. A veszteség a siker folyamatának része. Aki elkerüli a veszteségeket, elkerüli a sikert is." Robert T. Kiyosaki<br />
<br />
Holnaptól jobban odafigyelek, és nem szidom sem magamat, sem mást, ha a kezem alatt hibázik, ha tanul belőle! A lényeg, hogy ne kudarcként, hanem egy lépcsőfoknak élje meg! És mindenkinek ajánlom az író könyvét: Gazdag papa, szegény papa!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/14251678734029634014noreply@blogger.com9