2009. március 29., vasárnap

Miért nem bíznak bennünk?

Elgondolkodtam azon, hogy az otthonoktató szülőket milyen kritikákkal illetik, és mennyire ellenőrzés alatt akarják tartani, mivel állítólag a gyermekek javát akarják.

Végiggondoltam ezt, és rájöttem, mennyire kifordult a világ. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy az általam ismert iskolákban arra tanítják (akaratlanul?) a gyerekeket, hogy csaljanak, könyököljenek, uralkodjanak, stb. Mikor kikerülnek az iskolából, nincsenek felkészülve az életre. Vannak tantárgyfiókok a fejükben, de szerintem kevesen képesek arra, hogy ezeket felhasználják. Kevesen találják meg a helyüket (nem munkahelyre gondolok, az nem feltétlenül az ő helyük), ahova Isten szeretné állítani őket, ahol kiegyensúlyozott, nyugodt emberek lehetnek tudatában saját erősségeiknek és gyengeségeiknek.

Az otthonoktató szülőket sokszor (kimondatlanul is vagy burkoltan) azzal vádolják, hogy gyermekeiket nem szocializálják, és nem lesznek képesek felkészíteni őket a vizsgákra.

Nem furcsa ez?

A szülő (ha normális, és a gyereke javát akarja) nem csalni, hazudni, meghúzódni, törtetni tanítja meg a gyermekét, ha otthon oktatja. Megtanítja mindarra, ami szerinte hasznos, és emellett lehetőséget biztosít arra, hogy mindent megtanulhasson, ami érdekli. Közösségbe viszi, ahol jó hatással lehetnek rá a társai, a felnőttek. Szemmel tartja különösen ha még kicsi, és nem eléggé fejlett az erkölcsi öntudata. Irányítja, és imádkozik érte.
(hallottam egy előadást, amiben egy tanár (aki amúgy otthonoktató) azon lepődött meg, amikor először találkozott otthonoktatott gyerekekkel, hogy azok mindig a szemébe néztek, nyitottak, és érdeklődőek voltak, míg az iskolába járók lesütötték a szemüket, és próbáltak minél kevesebbet beszélni)

Miért gondolják azt, hogy a szülő képtelen megtanítani a gyermekét azokra a dolgokra, amikre szüksége van? Nem hiszem, hogy az otthonoktató szülő puskázásra tanítaná a gyermekét. Akkor meg mitől félnek?

Milyen jó lenne, ha nem sajnálkozó vagy szemrehányó tekintetekkel találkoznánk, amikor közöljük, otthon oktatjuk a gyermekeinket.

5 megjegyzés:

Eszti írta...

Sajnos igazad van. Azért "sajnos", mert lehetne másként is...

Érthetetlen, hogy ma, amikor Európának ezen a részén szinte mindenkit iskolában oktattak, és a nagy többségnek nem sikerült alkalmazható, hasznos tudást átadni, vagyis a rendszer megbukott, akkor az illetékesek miért nem nyitottak más alternatívák felé... és ha már ők nem nyitottak, akkor miért nehezítik mások dolgát is ez ügyben...

Az azért jó, hogy minden nehézség ellenére az otthonoktatás megtermi a gyümölcsét, és az Úr engedi meglátni a döntésünk áldott következményeit gyerekeink jellemén, tanuláshoz való viszonyán.:)

Mi most készülünk elsőbe a nagy fiammal: ő nagyon nyitott, minden érdekli (mint a legtöbb elsőst). Az ismerőseink gyermekei az iskolakezdéskor meglévő érdeklődést az első sulis évek alatt veszítették el, talán átélték az első kudarcokat is, és már alsóban kialakult bennük az iskola nem-szeretete, vagy rosszabb esetben utálata, és sajnos a tanulással kapcsolatban is így éreznek... ezt látom magam körül, és csak sajnálni tudom, amit látok. Ehelyett ha a fiamra nézek, akkor tudom, hogy ez az érdeklődés, ami most benne van, otthon nem fog megszűnni, és a tanulás nem kell, hogy nem-szeretem tevékenységgé váljon. Olyan jó, hogy lehet ma otthonoktatni, és szabad máshogy csinálni, más végkifejlettel is, mint egy intézményben. :)

Unknown írta...

Mi is most indulunk neki az első osztálynak. Kicsit izgulok, mert vizsgázni kell majd, viszont talán jobban oda tudunk majd figyelni a rendszerességre.

katics írta...

"Miért gondolják azt, hogy a szülő képtelen megtanítani a gyermekét azokra a dolgokra, amikre szüksége van?"

És miért gondolják azt, hogy a gyerek képtelen megtanulni azokat a dolgokat, amikre szüksége van?

Tetszik a blog :)

Unknown írta...

Örülök, hogy tetszik! Nem vagyok nagy blogoló, sokszor úgy érzem, csak magamból kiírom magamnak :) Örülök, hogy mások is olvassák :D

Unknown írta...

Kata, prÓbáltam a blogodba írni, de hibás jelszót írt ki a belépéskor, úgyhogy ide írom. Örülök, hogy egyre több otthonoktató vagy szimpatizáns van az ismerőseim között. Amúgy pedig kolozsvári vagyok ;)