Ezt a vádat kaptam a napokban, ugyanis Johanna nem jár óvodába. Elgondolkodtam, hogy mit is lehet erre reagálni, és mit is mondhatok a lányomnak, aki a fejébe vette, hogy óvodába szeretne járni.
Egy napig rágódtam, hogy vajon én rontottam el mindent. Mit is válaszoljak ilyen vádakra? Eszembe jutott sok érv, és aztán a legfontosabb is: Isten vezetésére választottuk az otthonoktatást. Ha Isten ilyen útmutatást adott, aki senki sem vádolhat.
Nem bezárásról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy egy gyerek a szüleitől tudja legjobban megtanulni a helyes viselkedést, viszonyulást az emberek felé, azt hogy hogyan végezzünk házimunkát, tartsuk rendben a dolgainkat. Ha a lányom csúnyán beszél az öccsével, akkor azonnal rászólok, helyreigazítom. Ha az óvodában történik ilyesmi, csak akkor szidják meg, ha észreveszik... 30 gyerek közt... például egy tágas udvaron... háát, nem valószínű.
Tényleg arra van szüksége, hogy napi 8 órát játszodjon távol az otthonától? Hetente egyszer 5 órát tölt gyerekekkel (olyan klub féle), jövőre hittanra fog járni, zongorára jár. Vasárnapi sikolába jár. Eközben sokszor megyünk kisgyerekes barátokhoz. Néha olyan remekül eljátszik a másfél éves öccsével: felöltözteti, és indulnak játékból kézműves foglalkozásra. A fiam még nyafog is, ahogy rendes gyerekhez illik :) persze játékból. Aki csak aludni jár haza, annak nincs igazi kapcsolata a családjával, de még az otthonával sem. Húzom-halasztom a gyerekszoba takarítását, és egyéb apró dolgokat, amiket Johannával együtt szeretnék megcsinálni, mert ez az élet rendje. Nem dolgoztatom, hanem nevelem. Ha fáradtan beesik késő délután az oviból, akkor erre biztos nem kerülhet sor. Nem beszélve arról, hogy mennyire hiányzik az öccsének.
Ma reggel ez az ige jelent meg a képernyőn, amikor bekapcsoltam a számítógépet (Biolka)
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. (Kolossé 2,8)
Ettől megnyugodtam.
De mit mondjak a lányomnak? Mit mondjak majd, ha iskolába akar menni?
Nagyon érdekel a véleményetek.
Egy napig rágódtam, hogy vajon én rontottam el mindent. Mit is válaszoljak ilyen vádakra? Eszembe jutott sok érv, és aztán a legfontosabb is: Isten vezetésére választottuk az otthonoktatást. Ha Isten ilyen útmutatást adott, aki senki sem vádolhat.
Nem bezárásról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy egy gyerek a szüleitől tudja legjobban megtanulni a helyes viselkedést, viszonyulást az emberek felé, azt hogy hogyan végezzünk házimunkát, tartsuk rendben a dolgainkat. Ha a lányom csúnyán beszél az öccsével, akkor azonnal rászólok, helyreigazítom. Ha az óvodában történik ilyesmi, csak akkor szidják meg, ha észreveszik... 30 gyerek közt... például egy tágas udvaron... háát, nem valószínű.
Tényleg arra van szüksége, hogy napi 8 órát játszodjon távol az otthonától? Hetente egyszer 5 órát tölt gyerekekkel (olyan klub féle), jövőre hittanra fog járni, zongorára jár. Vasárnapi sikolába jár. Eközben sokszor megyünk kisgyerekes barátokhoz. Néha olyan remekül eljátszik a másfél éves öccsével: felöltözteti, és indulnak játékból kézműves foglalkozásra. A fiam még nyafog is, ahogy rendes gyerekhez illik :) persze játékból. Aki csak aludni jár haza, annak nincs igazi kapcsolata a családjával, de még az otthonával sem. Húzom-halasztom a gyerekszoba takarítását, és egyéb apró dolgokat, amiket Johannával együtt szeretnék megcsinálni, mert ez az élet rendje. Nem dolgoztatom, hanem nevelem. Ha fáradtan beesik késő délután az oviból, akkor erre biztos nem kerülhet sor. Nem beszélve arról, hogy mennyire hiányzik az öccsének.
Ma reggel ez az ige jelent meg a képernyőn, amikor bekapcsoltam a számítógépet (Biolka)
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. (Kolossé 2,8)
Ettől megnyugodtam.
De mit mondjak a lányomnak? Mit mondjak majd, ha iskolába akar menni?
Nagyon érdekel a véleményetek.
9 megjegyzés:
Írtam ide egy nagyon hosszúra sikerült kommentet neked... aztán inkább kimásoltam a blogomba, átalakítottam, és gyártottam belőle egy bejegyzést. Remélem, hogy nem baj. Belinkelem, mert a kérdésedre válaszoltam benne. Írd majd meg, hogy végül hogyan oldódott meg a helyzet a lányoddal. Itt van az említett bejegyzés: http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/04/oviba-akar-menni.html
Isten áldjon!
Nagy felelősség ezt vállalni...Én ismerek egy amerikai nőt, akinek 8 gyereke van (6 még kiskorú), aki otthon tanitotta mindegyik gyerekét. Elmondta, hogy nem volt könnyű, de nem bánta meg. Tanári diplomája van, ezért elismerték a gyerekek tanulmányait (a nagyobbak egyetemet is végeztek) és talán fizetést is kap az államtól ezért. Viszont az is igaz, hogy amellett, hogy a gyerekeket megvédik a szülők a rossz hatásoktól, elszigetelődnek valamennyire a társadalomtól. És nagy a valószinűsége annak, hogy egyoldalú nevelést kapna a gyerek, mert hát lehetetlen, hogy 1 személy annyit nyújtson egy tanulónak, mint 5-6 tanitó/tanár. Én képtelen lennék rá, hogy minden tantárgyat megtanitsak a lányaimnak...Éppen ezért csodálom azokat, akik erre vállalkoznak!
Sokat tudnék erre reagálni, de majd talán egy bejegyzésben. Lehet, hogy másnak más tapasztalatai vannak, de én talán 4 tanárt tudnék megemlíteni (azok közül is 3 az egyetem tanított), akiktől szívesen tanultam, és akikre a gyerekeimet is rábíznám, pedig elit iskolába jártam. Másrészt pedig az otthonoktatott gyerekeket arra igyekeznek megtanítani a szülők, hogy hogyan tanuljanak, erről Eszti írt bővebben, tehát nem biztos, hogy nekem kell majd mindent megtanítanom. Én csak azért izgulok, mert lesznek vizsgáik, ahol olyan mércével mérnek, mint az iskolában. Itthon másképp és mást tanulunk. És ez szerintem elég is lenne az életre.
Lehet, hogy őrültségnek, felelőtlenségnek tűnik, hogy nem bízom másokra a gyermekeimet, de minden másnál töltött idő után el tudom mondani, hogy sokkal jobb, ha a szülővel vannak, aki ismeri minden rezdülésüket, sokkal kiegyensúlyozottabbak, és fegyelmezettebbek. Ezt főleg kisgyerekkorra értem, a többire még nem gondolok.
Érdekes, hogy mindazt, amit csinálok, amivel foglalkozom, amihez értek, és amit szeretek csinálni nem az iskolában és nem az egyetemen tanultam meg, és egyik diplomámra se lenne szükségem mindahhoz, amit csinálok.
Szia,
bennem nagyon sok kerdes merult fel, ahogy a blogodra bukkantam.Eloszor is elismeresem neked, hogy ennyi idot es energiat fektetsz a gyerekeidbe, valoban keves szulo tudja ezt megvalositani.
Kerdeseim:
1.Te Magyarorszagon elsz?Ugy tudom ot eves kortol kotelezo beiratni a gyerekeket az ovodaba.Vagy nem igy van?
2.Felso tagozatban mar joval komolyabb dolgok kerulnek elo, matekban, kemiaban, stb, ezeket hogyan tudod majd megtanitani?
3.A NAT szerint haladsz majd es a gyereked tanulmanyai kompatibilisek lesznek az iskolaeval?Ergo kesobb nem akadalyozza meg ot semmiben, tanulasilag, hogy otthon tanult?
4.Nem gondolod, hogy meg ha negativ hatasok erik is egy kozossegben szuksege lesz erre az eletben?
5Nem felsz attol, hogy elmaganyosodik, es tul muja lesz?
6.egy helyen azt irod, nem celod, hogy a gyerek egetemre menjen, de a mai vilagban a diploma olyan mint az erettsegi, ergo nagyon fontos lenne, hogy menjen.Nem felsz tole, hogy nem boldogul majd?
Bocs,hogy ennyi kerdessel traktallak, csak nagyon erdekesnek es egyben furcsanak is tartom ezt a kezdemenyzesed.Koszi, ha valaszolsz,
Bobita
Kedves bobita! Örülök a kérdéseidnek, mert sokakat foglalkoztatnak ezek, de kevesen kérdezik meg :)
1. Nem Magyarországon élek, sokat utazunk, több ország állampolgárai vagyunk. Magyarországon valóban kötelező az ovi ötévesen, de lehet felmentést kérni. Erről írt Eszti: http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/11/hat-ez-tokjo.html
2. Bocs, hogy megint Eszti blogját idézem, de az én blogomat már olvastad :) http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/12/otthonoktatas-vagy-otthontanulas.html
Szóval egy otthonoktatott másképp tanul, megtanul tanulni, kutatni, és lehet, hogy egyedül fog kémiát tanulni, amihez egyáltalán nem értek, de lehet, hogy együtt fogjuk tanulni, mert engem is érdekel, csak a suliban elvették a kedvem, és lehet, hogy megkérünk egy jó barátot, hogy segítsen.
3.Az iskolától kaptuk a tankönyveket, munkafüzeteket, és kapcsolatban állunk a tancival, szóval ugyanazt tanuljuk, csak picit másképp, néha többet is mást is, pl. már 5 évesen olvasott, tehát nem az olvasókönyvet használjuk, hanem könyveket olvas (olvasni tanulóknak való egyszerű kis gyerekkönyvek).stb. És félévente vizsgázik a suliban.
4. Szoktam erre gondolni, de ilyenkor mindig megerősödöm afelől, hogy jól döntöttem, pl. most beszéltem egy családdal, akik meséltek iskolai élményeikről, milyen a tanci, hogy egyszerűen a kollégái se tudnak beszélni vele, hogy változtasson, mert a gyerekek szenvednek, stb, nem beszélve a gyerekek egymással való viszonyáról.
5. Nagyon sokat járunk közösségbe, és különbözőekbe: zongoraóra, szolfézs, énekkar a városban, hittanóra, vasárnapi iskola a faluban, angolóra, kézműves foglalkozás egy másik faluban, emelett találkozások rokonokkal és 5 unokatestvérével, akik 2 másik országban laknak. Akik szintén ettől a kérdéstől tartottak, amitől te, elámulva mondták, hogy milyen önálló a lányom, és hogy feltalálja magát idegen gyerekek és felnőttek között is.
6. Nem tiltom el az egyetemtől. Lehet, hogy fog járni, nagyon messze van még az. Biztos vagyok benne, hogy ezt fogjuk majd látni, hogy mi lesz a helyes. Én végeztem egyetemet, de semmire nem használom, persze ez csak egy példa, vannak előttem amerikai példák, ami persze nem európai, de én most egyelőre vezetgetem, és ki fog derülni, hogy mi érdekli. http://aponderingheart.com/blog/
http://www.triviumpursuit.com/blog/
Szívesen válaszolok más kérdéseidre is. Te hol élsz? Vannak gyerekeid?
Szia Eszter,
tegnap ota ezen jar az eszem...elolvastam Andre Viktoria dolgozatat, az otthonoktatas.hu-rol.Nagyon gondolatbereszto volt az is.Jelenleg Amerikaban elunk, es van egy ket es fel eves kislanyom.Oszinten szolva elgondolkodtattal, magam magyar francia szakos tanar vagyok, es eveket huztam le otthon a kozoktatasban.Es bizony sok olyan dolgot lattam, elsosorban kozossegen beluli agressziot, amitol en is ovnam a gyereket.
Azonban, a dolgozat iroja, ahogy kivettem a szavaibol, azt mondja, otthon(egy ev mulva hazamegyunk, ergo Magyarorszagba kell gondolkodni)ugyan van ez a magantanuloi statusz, de semmi anyagi segitseget nem ad az allam, egy fizetesbol meg bajosan lehet megelni, foleg ha ertelmisegi az ember.Valoban nem ad semmit az allam?Nem is ismeri el munkanak?
Annyira elgondolkodtatt'l, hogy a sajat blogomban is irtam gondolatebreszto posztot, reagaltak is paran, nezz be, es vilagosits fel minket:D
Oszinten szolva minel tobbet gondolkodom a dolgon, nekem annal jobban tetszik.A fo ellenervem a rut anyagiak...
Itt vagyok>
http://bobita.intro.hu/2010/01/06/3458/
sok sikert es azt hiszem benezek maskor is, ha nem banod, esetleg kilinkellek.
Az óvodára nagyon egyszerű a magyarázat.
Óvodába azok a gyerekek járnak, akiknek az anyukája dolgozik.
Ha anya otthon van, akkot nem kell óvodába menni.
(Az, hogy kell, meg kötelező, meg egyéb pozitívumok, az csak népmese...)
Én se jártam óvodába :-)
Miről maradtam le?
Elsős osztálytársaim 3-mal több éneket ismertek, mint én...
Viszont egyikük se olvasott folyékonyan. :-/
Köszi Anett, hogy ezt megosztottad ;)
Megjegyzés küldése