Paul Washer prédikációjában nagyon megtetszett egy hasonlat. Hogyan mondhatom, hogy megtértem, ha nem változott meg az életem gyökeresen és minden részletében? Olyan ez, mintha azt állítanám, hogy az autópályán hatalmas sebességgel ütközött nekem egy kamion, de semmi bajom nem történt. isten pedig hatalmasabb a kamionnál.
Előbb magamból kell kiindulnom, én is sokszor lódítok ilyeneket az életemmel. Azért imádkozom, hogy felfedezzem ezeket a hibákat, és ki tudjam javítani.
Egy nagyon szomorú eset apropóján írom mindezt. Egy közelben lakó lány esett kómába miután a diszkózás után (nem lehet tudni mi és kik által) valami történt vele. (Részleteket nem írok)
Sajnos a keresztyén ismerőseim körében is nagyon gyakran elfogadott, hogy egy ifis fiatal diszkóba is járjon (vagy legalább bulikba). Sokszor a család küldi, hogy nehogy vénlány maradjon. Én erre azt szoktam mondani, hogy oda menjen férjet keresni, amilyet szeretne.
Sajnálom azokat a fiatalokat, akiket elvakít a diszkó sötétsége, és nem tudják mit jelent egy jót beszélgetni fiúkkal, lányokkal úgy, hogy nem kell félni következményektől, hogy nem a testét, hanem a gondolatait, érzéseit kell megérinteni a másiknak, hogy igazán megismerhessük.
Mindig éreztem azt a hátborzongató árzést valahányszor hitetlen, kicsapongó társaságban voltam, hogy itt bármi megtörténhet, itt nincs korlát, ami megvéd. Mennyivel nyugodtabb, biztosabb egy hívő társaság, ahol Isten olyan közel van, figyelünk egymásra.
Ha a saját szüleik, rokonaik is arra biztatják a fiatalokat, hogy a sötét éjszakában keressnek valakit, amíg nem késő, akkor hogyan hinnének egy idegennek? Lehet, hogy csak elengedik őket. A kisgyereket is meg kell fékezni, hogy ne tegyen olyat, amit nem szabad. Miért gondoljuk, hogy szabad olyan életvitelt folytatni, amilyet a világ folytat, szabad olyan ruhát felvenni, ami már talán egyenesen ízléstelen? Miért nem veszi észre sokszor még a megtért fiatal sem, hogy egy hívő lánynak nem kell mindene kint legyen, csak mert ez a divat?
Nagyon el tudnak szomorítani ezek a dolgok, mert teljesen összemosódik a világ és a keresztyénség. Hagyjuk magunkat sodortatni az árral.
Előbb magamból kell kiindulnom, én is sokszor lódítok ilyeneket az életemmel. Azért imádkozom, hogy felfedezzem ezeket a hibákat, és ki tudjam javítani.
Egy nagyon szomorú eset apropóján írom mindezt. Egy közelben lakó lány esett kómába miután a diszkózás után (nem lehet tudni mi és kik által) valami történt vele. (Részleteket nem írok)
Sajnos a keresztyén ismerőseim körében is nagyon gyakran elfogadott, hogy egy ifis fiatal diszkóba is járjon (vagy legalább bulikba). Sokszor a család küldi, hogy nehogy vénlány maradjon. Én erre azt szoktam mondani, hogy oda menjen férjet keresni, amilyet szeretne.
Sajnálom azokat a fiatalokat, akiket elvakít a diszkó sötétsége, és nem tudják mit jelent egy jót beszélgetni fiúkkal, lányokkal úgy, hogy nem kell félni következményektől, hogy nem a testét, hanem a gondolatait, érzéseit kell megérinteni a másiknak, hogy igazán megismerhessük.
Mindig éreztem azt a hátborzongató árzést valahányszor hitetlen, kicsapongó társaságban voltam, hogy itt bármi megtörténhet, itt nincs korlát, ami megvéd. Mennyivel nyugodtabb, biztosabb egy hívő társaság, ahol Isten olyan közel van, figyelünk egymásra.
Ha a saját szüleik, rokonaik is arra biztatják a fiatalokat, hogy a sötét éjszakában keressnek valakit, amíg nem késő, akkor hogyan hinnének egy idegennek? Lehet, hogy csak elengedik őket. A kisgyereket is meg kell fékezni, hogy ne tegyen olyat, amit nem szabad. Miért gondoljuk, hogy szabad olyan életvitelt folytatni, amilyet a világ folytat, szabad olyan ruhát felvenni, ami már talán egyenesen ízléstelen? Miért nem veszi észre sokszor még a megtért fiatal sem, hogy egy hívő lánynak nem kell mindene kint legyen, csak mert ez a divat?
Nagyon el tudnak szomorítani ezek a dolgok, mert teljesen összemosódik a világ és a keresztyénség. Hagyjuk magunkat sodortatni az árral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése