2009. december 12., szombat

Érthetetlen

Alig várjuk, hogy megszülessen a gyermekünk, aztán kétségbeesünk, és türelmetlenül várjuk, hogy bölcsődébe, óvodába, iskolába menjen. Nehezen viseljük a hétvégéket, és igyekszünk az otthontól távol, ha lehet nélkülünk, valami elfoglaltságot keresni nekik.

Panaszkodunk, hogy mennyit kell takarítanunk, de a gyermekeinket kevés otthoni munkával terheljük, ők hadd játszanak, tanuljanak. Aztán mikor tinik lesznek, és széthagyják a koszos ruháikat, hevernek a TV előtt, és nincs életcéljuk, akkor megijedünk, és esetleg a "mai fiatalságot" hibáztatjuk, "bezzeg a mi időnkben"...

"Egyedül hamarabb elvégzem, menj csak játszani, tanulni" mondjuk, de elégedetlenkedünk később, hogy még egy tojásrántottát sem tud megsütni, és nem tudja, hogy hol tartjuk a tiszta törölközőt.

Aztán családot alapítanak, alig várják, hogy megszülessen a gyerekük....


NEEEM


Miért küldjem minél több foglalkozásra lányomat, ahol bizonyára sok jó dolgot megtanítanának neki, de talán nem azt, amire tényleg szüksége van. Ma ledöbbentem, amikor Johannát megkértem, hogy segítsen bepakolni a szennyest a mosógépbe. Elkezdtük szétválogatni a ruhákat színek szerint, és akkor azt mondta: "Anya, én ezt szeretem" Először azt hittem, hogy a kezében tartott ruhadarabról beszél, de aztán kifejtette, hogy szeret mosogatni, bepakolni a mosógépbe és mosni.
Az jutott eszembe, hogy ez fantasztikus. Mert legtöbben nem szeretjük ezt csinálni. Neki öröm volt tőlem tanulni, együtt dolgozni, felkészülni arra, ami majd vár rá. Ez játék volt, de tanult belőle, nem tartott sokáig, és nem kellett kézikönyvet vennünk arról, hogy hogyan tegyük be a mosnivalót a mosógépbe, mert most már tudja, tőlem. Ez csodálatos.

Lassan mindent megtanul, ami a házimunkát jelenti, egyre több felelőssége lesz, és sokkal ügyesebb háziasszony lesz mint én, aki a férjemtől tanultam csirkét bontani. És ez csak az apró része a dolognak. Rengeteget olvasunk, egyre többször veszi le a polcról a különböző könyveket, és böngészi, ismer néhány római számot, tudja, mi a gravitáció, és az öccsével tehenet fejnek játékból, és megisznak egy liter tejet a hűtőből :)

Nem vádolhatnak azzal, hogy kis neurotikus, magányos tudóst faragok a gyerekemből és azzal sem, hogy elhanyagolom, mert a fentieket végiggondolva (és sok részletet kihagyva, amit talán majd később) nagyon színes az élete.

És mindezért nagyon hálás vagyok Istennek, és örülök, hogy itthon lehetek velük.

post signature

Nincsenek megjegyzések: