2009. december 7., hétfő

Harry Potter, Narnia és a többiek


Csak hallomásból ismertem C.S.Lewis Narniáját, de mindig úgy tudtam, hogy az valami fantasztikus keresztyén dolog. Elolvastam róla egy negatív kritikát, ami folytán már nagyon kíváncsi lettem, és elolvastam az első részt. Hát, igazat adok a kritikának. Tényleg, miért is kell boszorkányokkal, törpékkel, gnómokkal elegyíteni Isten dolgait, csak azért, hogy egyeseknek vonzóbb legyen? És miért szabad elferdíteni a Biblia igazságait, csak azért mert az úgy érdekesebb? Aztán a napokban belekukkantottam a Harry Potterbe, és még jobban megrökönyödtem. Varázslás, szörnyű lények... ezt nézik millióan. Enélkül is rengeteg beteg ember, kapcsolat és reményvesztett ember él, de ezekután....

Elgondolkodtam, hogy mi is lehet az oka annak, hogy z a varázslásdolog, meg természetfölötti dolgok olyan vonzóak. Hát egyrészt az ördög hatalma, ami megkötöz, aztán pedig a fantáziánk és az a vágy, hogy valami furcsát, érdekeset tapasztaljunk, felfedezzünk.

És amikor ma a lányom megkért, hogy meséljem el neki Dániel történetét a Bibliából, én meg nem találtam meg, akkor eszembe jutott, hogy mennyire nem merülök el Isten igéjében, pedig olvasgatva (nem csak az ismert részeket) nagyon sok érdekességre bukkanhat az ember, különösen, ha a történelmet, földrajzot, szokásokat és nem utolsó sorban Isten hatalmát és szeretetét is belevonja.

Úgy gondolom, hogy igenis lehet ugyanolyan élvezettel és vággyal olvasni és kutatni Isten Igéjét, mint ahogy el tudunk merülni egy-egy ilyen Harry Potteres vagy Narniás filmben, könyvben, történetben. Csak fantázia kell hozzá, és a vágy, hogy többet tudjunk meg Istenről, aki határtalanul szeret és rengeteg érdekességet és bizony furcsaságot is tartogat számunkra a Bibliában.

post signature

12 megjegyzés:

Eszti írta...

Narniáról már akartam blogolni egy kritikát keresztény szemmel, de elég nagy téma ez, és még nem éreztem magam késznek, hogy belefogjak.

Nagyon megoszlanak a vélemények a sztoriról még keresztény szemmel is. Én idén láttam mind a két részt, könyvben pedig az Oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény-t olvastam még gyerekként. (fura, nekem akkor fel sem tűnt, hogy ez valami hívő könyv lenne- ennyit a nagy evangéliumi tartalomról...)

A Narnia jó kis film, a maga hollywood-i fordulataival. Volt, ami megérintett benne, de sajnos a faunok, meg az összes ilyen-olyan legendából származó lények gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy másoknak ajánljam, vagy hogy akár a családban pár év múlva megnézzük (maximum úgy, hogy negatív példát statuálunk vele...). C.S. Lewis nekem alapból gyanús egy figura. A legjobb barátja a Gyűrűk Ura trilógia szerzője, Tolkin volt. Lewis-nak olvastam az életrajzát, és hát voltak furcsa dolgai. Szóval nem tudom, hogy mennyire volt hívő, vagy az volt-e egyáltalán.

A Narniát nézve bizonyos tekintetben tényleg olyan érzése van az embernek, hogy keresztény ember szerzeménye ez a film. Viszont az, hogy van benne egy jóóóóó naaaagy csipet okkultizmus- ezt nem tudom hova tenni. Egyébként felnőtt keresztényeknek, akik szilárd lábakon állnak az igazságban, bátran javasolható megnézésre. De másnak nem.:)

Eszter írta...

Köszi, hogy leírtad. Bizony, nagy téma, éppen csak a felszínt villantottam meg. Nekem azért volt sokkoló élmény, mert én eddig csak pozitívat hallottam C.S.Lewisról és a Narniáról, sőt inkább áradozást. És furcsa, hogy ha ennyire nyilvánvaló benne az okkult töltet, akkor mitől lehet keresztyéneknek ennyire jó?

erdna írta...

Én is láttam a Narniát és a Harry Potter filmeket is. Azokat még könyvben is olvastam. Iskolában dolgoztam éveken át és szerettem volna "képben lenni" arról, hogy mit néznek a fiatalok, mert mindig arról beszélgettek. Megdöbbentett (ráadásul én egy ún. keresztény iskolában dolgoztam), hogy a pedagógusok is pozitívan nyilatkoztak a Harry Potterről. Azt mondták, de jó, legalább olvas a gyerek! Hát... Van egy nagyon jó könyv, ami megjelent ebben a témában, sajnos a címe nem jut az eszembe, majd utána nézek, és megírom. Én elolvastam. Egy komoly, keresztény ember írta, érvekkel, bizonyítékokkal alátámasztva. Nagyon jó és elgondolkodtató.
Egy alkalommal osztálymozi volt, és elvittek a gyerekek egy Harry Potter mozira. Hát, teljesen kiakadtam, végigdünnyögtem, közöltem velük, hogy ez mennyire Bibliaellenes meg ilyesmi. Amikor vége volt, azt mondták, nem visznek többet el ilyen filmre." Hát, nem nagy tragédia...

A Narnia egyébként alapvetően nekem is tetszett, bár én sem éreztem benne semmi keresztény mondanivalót, ahogyan a Gyűrűk urában sem. Ennyi erővel a mesék is jobbak, hiszen ott is mindig a jó győz. :)

Eszter írta...

Jó, majd érdekel a könyv.
tényleg veszéleyes ez a dolog, ha nem vagyunk teljesen képben, akkor futunk az árral, mert olyan menő filmek...

erdna írta...

Közben rátaláltam arra a könyvre: STEVE WOHLBERG: A BOSZORKÁNYOK ÓRÁJA a címe (Harry POtter és a Könyvek Könyve az alcíme)
Ára: 1800 Ft
Én itt találtam: www.e-konyv.hu
Könyvajánló:
A legtöbb szülő szerint Joanne Kathleen Rowling regényei ártalmatlan szórakozást nyújtanak a gyerekeknek, és nem érdemes aggódni miattuk. Fel sem merül bennük, hogy valamiféle rejtett kapcsolatot keressenek Harry és a wicca boszorkányság között. Elképzelhető, hogy J. K. Rowling bestseller könyvei a tizenévesek boszorkányság iránti érdeklődését táplálják? S. Wohlberg a féltőn szerető apa hangján szól olvasóihoz, érthető, élvezetes és szellemes stílusban, nemcsak a keresztényeket szólítva meg, hanem a világi közönséget is.

Eszter írta...

Nagyon köszönöm :)

kilike írta...

Én még Angliában találtam rá a C.S. Lewis könyvekre (úgy 6 éve), akkor és azóta is elég sok könyvét elolvastam, így pl mind a 6 Narnia-könyvet is.
C.S. Lewis más korban élt, mint mi, neki az volt a bevallott célja ezekkel a könyvekkel, hogy az akkori kőkemény materialista világban felmutassa az embereknek (gyerekeknek), hogy létezik más is a mi kézzelfogható világunkon kívül. (Nem véletlen, hogy most lett olyan felkapott...)

Keresztényként és felnőttként nekem teljesen egyértelmű volt a bibliai üzenet is (a legkedvesebb könyvem egy későbbi rész, A hajnalvándor útja, nem tudom, ezt olvasta-e valaki), de tényleg kétséges, hogy gyerekként mennyire jön ez át. Én sem hiszem, hogy a fiúknak a közeljövőben felolvasnám. Egyik fantasztikus regényét is olvastam (hívőként), és én ott is fogtam a bibliai tartalmat, de édesapámnak pl., aki még megtérése előtt olvasta, ez föl sem tűnt.
És lehet, hogy ez most buta kérdés, de miért rosszabbak a faunok, mint a tündérek (pl. akár a Pinokkióban)?

Ez a Tolkienes barátság is érdekes. A keresztények azt kritizálják a Narnia-könyvekben, hogy nem elég egyértelmű a bibliai üzenet, Tolkiennek az nem tetszett, hogy túl didaktikus...

És tényleg voltak furcsa húzásai. Nem látok senki szívébe, de más, felnőtteknek szóló könyvei alapján (pl Keresztény vagyok, Fájdalom...), szerintem hívő ember volt. A könyvei legalábbis nagyon építőek, ő maga pedig kiváló apologéta. Eszti, te az Árnyékországbant olvastad?

Ja, és ha gyerekeknek szóló evangéiumi tartalmú könyvet kell ajánlani, mi most olvastuk el Andrissal Farkas Jánosné Zsóka néni Fehérkéjét. Gyönyörű! Mindketten megkönnyeztük... És csupa-csupa idézet. Ezután a 23. zsoltár, Jn 10, vagy az elveszett bárány története Lukácsnál, mind-mind egészen ismerős lesz.

Na ez most jó hosszú megjegyzés lett, bocsánat.

Eszter írta...

Kilike, én ezt a kritikát olvbastam: http://www.istenkereso.hu/hirek/kertesz_zsuzsanna/5kereszteny_filmek.html
Amúgy nekem az volt a bajom, mikor olvastam, hogy boszorkányságot kever Isten dolgaiba, és az hogy állítólag Ashlan, Isten teremtette a törpéket, faunokat, ami nem biblikus. A tündérekről tudjuk, hogy mese, és őszintén szólva már azon gondolkodtam, hogy kellenek-e tündérek az én gyerekeimnek, ezért próbálom kerülni az ilyen meséket.
Sajnos már visszavittem a könyvtárba, és nem tudok utánanéázni, de több nem biblius dolog volt benne, de ez a cikkből is kiderül. Attól félekj , hogy ez a Narnia dolog esetleg könnyen az okkult dolgok fele tereli a fiatalokat, mert azt szugallja, hogy az is jó. A mai világban pedig sok az okkult dolog, pl. filmek, könyvek.

kilike írta...

Időközben elolvastam Gaál Éva egy írását is Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényről (A gyermekeink védelmében c. könyvéből, egyébként ezt a könyvet mindenkinek nagyon ajánlom!), és eléggé elgondolkodtatott (meg amúgy is foglalkoztatott a téma). Ő, az általad ajánlott hölgytől eltérően olvasta a könyvet, sokat idéz is belőle, és azt hiszem meggyőzőtt, hogy nem fogom a gyermekeim kezébe adni, és más gyerekének sem fogom ajánlani. Csak felnőtt, szilárd hitű keresztényeknek, ahogy Eszti is írta. Nekem nagy élmény volt felnőtt hívőként fölfedezni a bibliai párhuzamokat (de megint mondom, hogy nem Biblia-parafrázist írt, szóval nem lehet mindent párhuzamba állítani), de a gyerekeknek tényleg bekavar. És annyi jó más könyv van, ami tisztán ábrázolja az evangéliumot.

Amúgy a tündéreken már én is sokat gondolkodtam, nem is nagyon olvasunk ilyen meséket, vagy ha igen, megbeszéljük. Andris a múltkor visszatett a könyvtárban egy könyvet, mert boszorkány volt benne. Olyan büszke voltam rá!

(És csak zárójelben mondom, mert szerintem nem ez a jellemző rád egyébként, hogy C.S. Lewisról, meg másokról is ne olyanok írása alapján formálj véleményt, akik őt nem is olvasták. Sokmindennel egyetértek a cikkben, de van néhány olyan állítás és kiragadott idézet, ami szerintem félrevezető. De ezt tényleg csak zárójelben mondom, és nem akarlak vele megbántani.)

kilike írta...

A zárójeles bekezdésemet töröld ki! Bocsáss meg, hiszen te elolvastad a Narniát és úgy írtál róla. Azt a bekezdést inkább inkább a cikk írójának üzenném...

Ja, és 7 Narnia-könyv van, ezért is elnézést.

Eszter írta...

Köszi. Amúgy épp azért mertem róla írni, mert elolvastam a könyvet (az utolsó fejezeteket nem). És igazad van, nem szabad egyoldalúan ítélkezőnek lenni. Őszintén szólva meg vagyok döbbenve, mert annak idején nagyon tetszett nekem a Fájdalom c. könyve, és nem tudom felfogni ezt a Narnia-ügyet :)

Eszter írta...

Már későn olvastam a második bejegyzésedet :) Semmi gond, igazad van.