A lényeg, hogy nem is vizsga volt :) hanem két napot "járt" iskolába, és ezalatt megfigyelték, őt is feleltették (szorgalmasan jelentkezett, nem volt szégyellős, mintha mindig odajárt volna). Egyik olvasásórán én is bent voltam. Nagyon érdekes volt látni, hogyan tanulnak a suliban. Nagyon tetszett, ha nem lennék otthonktatás párti, akkor ezt a sulit választanám, és ezt a tanítónőt. Megállapitottam, hogy ahhoz a szinthez képest, ahol most Johanna van, neki időpocsékolás lenne ezeket az órákat végigülni. Nem dicsekszem, de folyékonyan olvas, stb, míg az osztály még nem tanult minden betűt. Volt egy csoportos játék, szavakat kellett keresni a megadott hanghoz. Johanna nagyon élvezte. Viszont mégis örülök, hogy itthon tanulhatunk.
Johanna nagyon várta a szünetet, hogy találkozhasson ott is az unokatestvéreivel, ez valahogy olyan vagánynak tűnt neki.
Második nap reggel már alig tudtam kihúzni az ágyból, állította, hogy "este van".
Kitűnő lett a bizonyítványa szlovákból is, pedig nincs naponta egy órát mesterséges szlovák nyelvi környezetben mint a többiek, és sehol nem hall szlovák szót, én is vele együtt tanulok. Viszont anyukám, sógornőm és Petra "távoli" segítségével (Skype) mégis kihoztuk a kitűnőt, ennek nagyon örülök.
Nem büszkének érzem magam, hanem nagyon hálásnak, hogy ilyen sok mindent meg tudtunk tanulni. Nagyon megdicsérték Johannát, és ennek örülök, de tudom, hogy a viselkedése, engedelmessége hagy némi kivánnivalót maga után, szóval most már tudom, hogy főleg ezen kell dolgozni. Éppen ezért ma nem is tanultunk formálisan, hanem takarítottunk, sütöttünk, levelet írt egy vele egykorú ismerősnek angolul (!), persze segítséggel, és olvasott.
A nap poénja: Elkezdtem olvasni egy érdekes szlovák regényt, mert Lomb Katótól azt tanultam, hogy így kell nyelvet tanulni. Johanna mindenáron meg akarta tudni, hogy miről szól, de az elején jártam, és nem is igazán akartam róla beszélni, szóval nem mondtam el. Erre ő büntetésképpen fogta az Elisabeth Elliot: Rokonaim a vademberek c. könyvet (ami nagyon csiklandozza a fantáziáját) és elolvasta az első oldalt magának, és nem mesélte el nekem! :D
4 megjegyzés:
Köszönöm, hogy megírtad ezt a beszámolót. Nálatok tényleg máshogy zajlott a vizsga, mint nálunk.:)
Mi jegyeket nem is kaptunk, csak szóbeli értékelést, mert az van alsóban. (legalábbis az első évben.)
A továbbiakban is így fog alakulni: Johannának minden vizsga-alkalommal be kell ülnie az órákra, vagy ez csak most volt így?
Ügyesek vagytok: jó az Úr és megmutatja a kegyelmét rajtatok.:)
A jellembeli hiányosságokról szólva: Dodánál is ezt látom, de újfent elkezdtem időt tölteni vele és olvasok neki, a Zarándok útját, és beszélgetünk róla- hiszem, hogy ez segíteni fog. Meg az ima- amiben az utóbbi hetekben elrestültem. Ejnye, anya.:)
Azt hiszem, máskor is így lesz. Ők bátorítanak, hogy gyakrabban vigyem, de én nem szeretném :)Jó ötlet a Zarándok útja, én a filmet láttam, és nagy hatással volt rám.
örülök, hogy ilyen simán ment minden.
a cikk végén kicsit fennakadtam: Johanna elolvasott egy egész oldalt a könyvből?
pepita
Igen, szinte folyékonyan olvas, ha nem ijedne meg, hogy milyen sokat elolvasott, és ez már tűrhetetlen :D akkor rengeteget olvasna. Ma pl. az új szlovák tankönyvet bújta egész délelőtt, olvasgatta és elmondta, hogy a szereplők milyen ruhában vannak, szlovákul, önszorgalomból. :O de ez ritka
Megjegyzés küldése