A minap lehullott a lepel számomra egy otthonoktatós anyukáról, és bepillanthattam egy kicsit a kulisszák mögé.
- Kiderült, hogy nem szeret és nem is szokott korán kelni, gyakran a gyerekei hamarabb kelnek, és meg is reggeliznek, mire ő felébred.
- Azoknak, akik mégsem esznek egyedül, a férje készíti el a reggelit.
- Ebédre szendvicset esznek.
- Az estebédet pedig a férje készíti el, amikor hazajön.
Nem ismerjük egymás körülményeit. Csodálkoztam, hogy képes ennyi mindent tenni a gyerekeiért, ilyen minőségi munkát kiadni a kezéből. Hát most már értem. És tudom, hogy ha én szeretném követni a példáját, akkor a házimunkát kell hanyagolnom, vagy hagynom másra.
Nem szoktam negatív bejegyzéseket írni arról, hogy néha milyen rendetlenség van nálunk stb. mert ilyet nem szeret az ember elárulni, de jó tudatosítani, hogy nem vagyunk tökéletesek! Én sem, más sem.
Végezetül azonban nem szeretnék senkit felmenteni a felelőssége alól:
"Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz..." 5 Mózes 11,19
Inkább a házimunka maradjon el néha, mint, hogy gyermekeink szenvedjenek hiányt... a mi hiányunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése