A gyerek nem jó marketinges

Nem mindegy, hogy az ember egy üveg italról azt mondja, hogy félig tele van vagy félig üres. A saját gondolkodását is negatív irányba tereli, ha folyton a dolgok rossz oldalát nézi és látja, de másoknak is rossz képet mutat magáról.

Rájöttem, hogy  a kilencéves lányom nem jó marketinges, mert anélkül, hogy tudatosan tenné, állandóan rossz képet mutat magáról és a családról :)

Képzeljük el a következő eseteket, és egyértelmű lesz miről beszélek:

A kapuban beszélget a szomszéd gyerekekkel, akik megkérdik, hogy mit csinálnak a szülei. A lányom szépen odavágja, hogy apukám focizik, anyukám pedig számítógépezik :D Mindezt egy verőfényes tavaszi délutánon, amikor mindenki a kertben vagy a földeken dolgozik. Ráadásul senki nem sportol, és mindenki játszásra vagy Facebook-ozásra használja  a gépet. És a lányom nem fűz hozzá kommentárt, mert hát miért jutna eszébe egy kilencévesnek, hogy hozzá kellene tenni: apukámnak muszáj hetente legalább egyszer sportolni a vérnyomása miatt, anyukám pedig éppen dolgozik a számítógépen.

Egy másik alkalommal megkérdik tőle: megy a zongorázás? Mire ő egyszerűen rávágja: Nem! Logikus, ő nincs oda érte, és a tanárnő összeszidta néhányszor vizsga előtt, mert a tehetségét nem kihasználva elhanyagolta a gyakorlást, pedig jövőre versenyre fogja készíteni! Mondhatná persze, hogy majdnem kitűnő lett a vizsgája, és versenyre készül, és a tanárnő megdicsérte  a kiemelkedő kettős tehetségét, mondván, hogy nagyon ritka, hogy valakinek ilyen hallása és  énekhangja legyen. Ő elintézte egy nemmel, ami annyit jelent : "a szüleim visznek, de minek?" És valószínűleg nem is hat motiválóként a többieknek, akik közül senki nem tanul semmilyen hangszeren.

Ha megkérdik, hogy szereted a számítógépes játékokat, akkor rávágja, hogy igen, de nem teszi hozzá, hogy még életében nem játszott egy "hagyományosat" sem, csak oktatójellegű angol játékot. Ha megkérdik, hogy számítógépezik-e, akkor is csupán egy igen a válasz, és nem fejti ki, hogy a saját blogját írja, és már tudja, hogy mi a html kódja a kis szívnek, amit a neve mellé biggyeszt...

De mit is várok el tőle? Ha megkérdik, hogy mivel foglalkozom, hirtelen zavaromban szerényül annyit mondok: á, csak otthon vagyok a gyerekekkel. Miiii? csak otthon a gyerekekkel? Nem vagyok, hanem tanítom, nevelem őket, rengeteget olvasunk, még futni is eljárunk, főzünk, odafigyelek, hogy egészségesen táplálkozzunk, és erre tanítom őket is. Erről írok online tanfolyamot, amihez már rengeteg könyvet elolvastam, nyelvoktató csomagot állítok össze, szoptatni tanítok anyukákat, igazgatom a gyülekezet könyvtárát, blogolok, segítek szegény családoknak, hogyan ne bukjanak még jobban bele a hitelbe, és hogyan válasszanak tényleg jó iskolát gyermekeiknek... és én csak otthon vagyok a gyerekekkel?

Hát, úgy néz ki, én sem vagyok jó marketinges.És te?