2013. február 8., péntek

Nincs kedvem

Szerettem volna egy szép bejegyzést írni arról, ami az elmúlt 3 hétben történt, de tegnap kezdődött ez a "nincs kedvem, se erőm, és nem érdekel" állapotom. De azért megpróbálkozom.

Megértük a 35. hetet, amire biztatott a doki, és ha Isten éltet, négy nap múlva már 36. hét lesz. Három hete igyekszem feküdni, de ez nem jelenti azt, hogy semmit nem csinálok. Ma pl. háton fekve hajtogattam a mosott ruhát, mert Samu szerint így kényelmesebb, nem kell felülnöm :)

A tanulás is így zajlott jobbára. Én feküdtem, Johanna pedig mellettem a kis asztalnál, a földön, a kanapén oldotta a feladatokat. Nagyjából rend van, és minden nap van meleg kaja, mert főzök, ma is, csak ma nem tudtuk megenni, mert odaégettem :( A mosógép mos, bár már bepakolni is komoly feladat számomra. A többiek segítenek minden munkában, általában igyekszem a gyerekeket bevonni, hogy ne szegény férjemnek kelljen, de ő önként is sokat segít!

Ja, és, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a férjemnek elrepedt a jobb alkarja két hete, úgyhogy azóta gipszben van, de vezet, és még mosogatott is! :O Ráadásul náthás lett, de hála Istennek abból is kigyógyult vitaminokkal, természetes dolgokkal, gyógyszer és antibiotikum nélkül!

Szóval, amikor elrepedt a keze, már nem aggódtam, hanem azon gondolkodtam, hogy na, vajon hogyan hoz ki bennünket ebből az Úr? Vajon hogyan mutatja meg nagyságát és dicsőségét?

És eddig hála Istennek jól ment minden, bár nem volt felhőtlen. Szerdán a doki várótermében már annyira izgultam, hogy vajon mit mond, nyílt-e a méhszáj, stb, hogy sírógörcs jött rám, és alig tudtam megnyugodni. Aztán a doki nyugalma rám is rám ragadt, mert a méhszáj ugyanúgy van, és láthattam, amint a pici mozgatja a száját, és még pisilt is :) Két hét múlva kell mennem, ha addig még kibírjuk, ugyanis tegnap este már azt hittem indulni kell.

Furcsa, hogy harmadik gyerekkel kell először ilyeneket éreznem, mint jóslófájásm görcs, stb. Aki szült már, lehet, hogy átélte ugyanezt: görcsölök, és közben kizáródik a világ, és egyáltalán nem érdekel, hogy nem sikerült rendet raknom a kamrában, pedig néhány órája nagyon zavart, és szeretnék túllenni rajta, és olyan furcsa, mintha nem is én lennék....

Még négy hetünk van, de nem tudom, hogy a pici ezt kivárja-e, mert már teljesen leszállt a koponyája, és néha úgy érzem, most akar kijönni :D De ha jönni akar, akkor azonnal irány a kórház, és jöhet a császár, mert most már más út nincs.

Elkezdtünk olvasni egy Rákóczi-regényt a gyerekekkel, amiből még van 300 oldal, úgyhogy a végét már igazán megvárhatná :)

Tovább nem is bírok ülni, szerettem volna több mindent is leírni, hogy mikkel foglalkozunk, miket tanulunk, de "nincs kedvem, se erőm", sajnálom!

5 megjegyzés:

Betti írta...

Örülök, hogy életjelt adtál.
Érdekelne a könyv címe, amit olvastok.
Isten adjon erőt nektek ezekben a nehéz napokban!

Eszter Gergely írta...

A vörös torony kincse című regényt olvassuk. Nagyon érdekes, csak részletes, és kb. 470 oldal.

http://moly.hu/konyvek/hollos-korvin-lajos-a-vorostorony-kincse

Eszti írta...

Ez is egy szép, meg nehéz időszak, Eszter. Kitartás. Imádkozunk érted. Már hamarosan a finisben leszel/lesztek. Az utolsó időszakban nálam is a kifelé és befelé fordulós időszakok váltogatták egymást. Engedj a 'nincs kedvem'-nek, ússz együtt ezekkel az érzetekkel, mert készítenek téged a nagy napra. Köszi a helyzetjelentést rólatok, veled izgulok. Puszillak.

almameter írta...

Eszter, szerintem is pihenj sokat, készülj a nagy napra, mert célegyenesbe értél. Apa karja is beforr egy hónap alatt, épp időre, hogy először megfürdesse az újszülöttet! Gondolunk rátok, sok
erőt kívánunk! (A vöröstorony kincse nekem is kedvencem volt kiskoromban.)
Erzsi

Sárosdi Virág írta...

kedves Eszter, sokat gondolunk rátok! Teljesen természetes, hogy befelé fordulsz. Emlékszem, milyen érdekes érzés volt az utolsó időben, amikor bezárult körülöttem a világ. Azt hiszem, ez ad erőt ahhoz,amire készülsz. :)