2013. február 5., kedd

Túlélni vagy megélni

A napokat nem túlélni, hanem megélni szeretném.

Istennek tartozunk számadással a napjainkért, óráinkért, perceinkért és a ránk bízottakért. Mit tennék, ha egy napra rám bíznának egy kisgyereket, hogy vigyázzak rá? Valószínűleg előre készülnék hasznos tevékenységekkel, ötletekkel, amiket együtt végezhetnénk, hogy ne érezze szülei hiányát, és tartalmasan teljen el a napunk. Vagy gondolhatnám azt, "hiszen csak egy napról van szó, majd elleszünk valahogy: végzem a napi teendőimet, és ha nagyon nyafog, beültetem a TV elé. Engem nagyon felháborítana, ha valaki a második megoldást választaná, ha az én gyerekeimről lenne szó. Persze van olyan is, aki a saját gyerekeivel is ugyanezt teszi. Úgy gondolja, elég, ha a gyerekei kapnak meleg ételt, ruhát, saját szobát, és nevelje őket az állam, és amíg otthon vannak, ne zavarják a szüleiket.

Én úgy gondolom, hogy a napjainkat megélnünk kell, minden percét kihasználva, hogy minél tökéletesebb babysitterei legyünk gyermekeinknek, akiket az Úr bízott ránk (ki tudja, mennyi időre). 

Mi itthon tanulunk, egész nap együtt vagyunk, és én ezekhez az alapelvekhez szeretném tartani magamat:

  • korán kezdeni a napot (ez nehezen jön össze, mert nincs külső kényszer)
  • a házimunkát együtt végezni, amennyire lehet 
  • délelőtt tanulni (ha belefér a délelőttbe, de mindenképpen korán kezdeni a nehezével)
  • Tv-t nem nézünk nap közben (a gyerekek egyáltalán nem nézhetnek TVt, csak DVDt)
  • meséket ha lehet inkább csak idegen nyelven nézni, magyarul csak hétvégén
  • minél később nézni mesét, mert az elálmosít, amitől eltunyulunk, elkedvetlenedünk, és már nincs erőnk semmihez
  • nem unatkozásból kell mesét nézni, hanem nyelvtanulásért, aki unatkozik, vagy nyavalyog, az kezdjen takarítani
  • plázázni, boltba járni vagy a városban lófrálni időpocsékolás, ráadásul fölösleges költekezésre csábít. Azért menjünk boltba, mert valamit szeretnénk megvenni, amúgy kerüljük a reklámokat, és mindenféle csalogató akciókat, amik elbutítanak.
  • Ha sétálni szeretnénk, olyan helyre menjünk, ahol pozitív hatások érhetnek: természetes, szép környezet, minél kevesebb reklám, kedves emberek, esetleg tanulási lehetőség.
  • Olyan filmeket, amik regényeket dolgoznak fel, nem tartok helyesnek megnézni, hacsak tudom, hogy soha nem lesz alkalmunk elolvasni, és nagyon fontos üzenete van, de akkor is nagyon-nagyon ritkán. Ugyanis a gyerekeket arra kell megszoktatni már pici koruktól, hogy olvassanak, és szeressék, értsék a felolvasást. Így képesek lesznek hosszú regényeket is végighallgatni úgy, hogy elképzelik, amit hallanak, hiszen kicsi korukban, még szívesen hallgatnak felolvasást játszás közben.
  • A rend fontos dolog, de nem fontosabb, mint a kapcsolatunk egymással, vagy az együtt tartalmasan eltöltött idő (naphosszat takarítani időpocsékolás)
Itt nem vettem számításba az igei dolgokat, mint bibliaolvasás, igetanulás, majd erről is írok :)

1 megjegyzés:

almameter írta...

A legtöbb ponttal maximálisan egyet értek. Mivel nincs tévénk, így nem is nézzük, de helyette vannak a DVD filmek, vagy a videomegosztók. Én engedem a gyerekeknek nézni a regények feldolgozását filmen, általában akkor, mikor már elolvasták könyvben. Például az Abigél volt a kötelező olvasmány, és nekem annyira tetszik a belőle készült film, hogy megnéztük. De a Fekete várost úgy néztük végig, hogy csak én ismertem, és én nagyon is szeretem Mikszáth stílusát, de nem hiszem, hogy a gyerekek már el tudnák olvasni. Viszont az a film is akkora kedvencem, olyan értékes az egész feldolgozás, hogy megnéztük. A gyerekek annyira átélték, hogy a végén sírtak. Ennek örültem (no nem a könnyeknek, hanem annak, hogy hatással tudott rájuk lenni egy művészi alkotás).
Hogy van a baba?
Erzsi