Szóval csak türelem, még egy hétig. Egy nappal előtte be kell feküdnöm, aminek nem örülök, mert a kórház gondolata is pánikkal tölt el, ráadásul látogatási tilalom van az influenza miatt, de úgy látszik, az Úr többre hívott el, mint amennyit én teljesíteni szeretnék.
3 megjegyzés:
Szurkolok, és együtt érzek veled!
Biztos nehéz már a terhed, de azért csak tarts ki, Eszter! Bizonyára ez az Úr tökéletes terve a számodra, az Ő akarata. Talán téged készít, hogy tudj még inkább Őrá hangolódni, Benne bízni, talán Z.-nek van még fejlődnivalója: egy hét azért sok idő.
Tudom, hogy most úgy tűnik, soha nem lesz vége, de egyszer vége lesz, és akkor a mostani pocakságnak csak az emléke marad. És eljön még, amikor vágyni fogsz újra átélni ezt az áldást, még a kellemetlenségek ellenére is.:)
Élvezd ki ezt az utolsó időszakot, próbáld megtalálni a hálaokot mindennap.
És azért én örülök, hogy vannak ilyen dokik, mint a tied, aki vár és nem siettet. Jobb ez így, mintha pár héttel ezelőtt nyomás alá helyezett volna az azonnali császárral...
Áldjon és hordozzon az Úr! Kitartás! Puszillak!:)
Köszönöm a biztató szavakat! Nem könnyű ez az időszak az egész családnak, de nekik is türelmet kell tanulni. És valóban hálás vagyok ezért a hívő dokiért, remélem, minden rendben lesz.
Megjegyzés küldése