2009. január 20., kedd

Utánzás

Nemrég olvastam Laurie Bluedorn blogjában, hogy miért is van az, hogy a gyerekek elromlanak az óvodában, iskolában. Magam is tapasztaltam, hogy sokkal több negatív szokást vett fela lányom az oviban, amíg járogatott, mint amennyit tanult.
A kisgyerekek utánozzák a körülöttük levőket. Ha a szüleikkel vannak, őket utánozzák (Johanna is úgy beszél Samuval, ahogy én: "Johannának engedelmeskedned kell, Sámuel", de sokszor ugyanúgy kiabál is rá, ahogy én). Ha óvodába jár egy gyerek, akkor a vele egykorúak szokásait veszi át, és hozzájuk hasonlóan kezd el beszélni és viselkedni. Miért is nyilvánul meg ez negatív dolgokban? Mert a gyerekek nagyrésze nem éppen mintacsaládból érkezik, de még ha abból is jönnének, az óvónő nem tud minden szavukra, lépésükre figyelni. A saját korosztáyba való bezárás, ami a társadalom szerint elengedhetetlen a szocializáció szempontjából, tehát egyáltalán nem előnyös. Nem beszélve arrl, hogy minél többet van valakivel egy gyerek, annál jobban kötődik hozzá. Tehát, ha napi 8 órát óvodában van, akkor meglazul a szülővel való kapcsolata.
Kinek is adta Isten a nevelés felelősségét? Kitől fogja számonkérni, hogy milyen a gyermek? A SZÜLŐTŐL!! Ha istenfélő szülő vagyok, akkor hogy merem képzett bár, de hitetlen nevelőkre bízni gyermekemet? És még ha hívők is, lássuk be, hogy az óvodában és az iskolában nem a tanárok, hanem a diákok vannak nagyobb hatással a gyerekre.
Ezért is tartom fontosnak, hogy itthon tanítsam, és neveljem gyermekeimet, és minél többet legyek velük, hogy engem utánozzanak, még ha hibázok is, mert én naponta azért imádkozom, hogy jó példa lehessek, és én csak két gyerekkel foglalkozom egyszerre, nem hússzal.

3 megjegyzés:

Katóca írta...

Elkezdodik az ovodaban a "ki a szeretod"-fele kommunikacio is. Ebben az a szornyu, h. mindemki belefolyik: a kisfiuk, kislanyok, az osszes szulo, az ovonenik, a barati kor, a fodrasznok(kedvenc temaaja anyukanak es a fodrsznojenek)Azert irtam "szeretot", mert a baratno, barat kifejezes is egyertelmuen degradalodott ide.Es a gyerekek itt is utanoznak am, es hova juthat egy 9 eves kislany? Hogy meg is eroszakoljak osztalytarsai...(hirado, jan.25.)

Eszti írta...

Én is úgy látom, hogy a szabadjára hagyott gyerekközösség nagyon káros. Nemcsak azért, mert a féltve őrzött csemeténk mintegy ösztönösen, gondolkodás, mérlegelés nélkül adaptálja a többi fékevesztett gyerek rossz szokásait, hanem azért is, mert az ilyenfajta gyerekközösség durván kiöli az individualizmust belőle. Ha azt akarja, hogy befogadják, akkor ugyanolyannak kell lennie, és ebben a korban még 'szigorúan büntetik' a másságot: kinevetéssel, pellengérre állítással, testi bántással- és ezek mélyen beleégnek a kisgyerek szívébe és rombolják az énképét. Pedig egy keresztény kisgyerek- ha a szívébe vésték Isten törvényeit- mindenképpen mássá válik, mint a többség. És ez nem is baj, sőt, erény, aminek természetszerűleg örülnünk kellene, ez mégsem működik így...
Mi is -több más érv mellett- ezért fogjuk otthonoktatni a 4 fiunkat.

Unknown írta...

Sokan vádolják az otthonoktatókat azzal, hogy nem szocializálódik a gyerekük. Pedig az óvodában, iskolában sajnos több kár éri a gyermekeket ilyen téren is. Szerintem egy-két testvér 24 órában és néha hasonló korú gyerekek társasága, emelett pedig mindenféle emberek, akik közt megfordulnak az otthonoktatottak sokkal jobban szocializálják őket. És így ráadásul mindig szemmel tarthatja őket a szülő, és terelgetheti őket, majd egyre messzebbre engedheti, ahogy telik az idő, és megállnak a lábukon.