Ellenérveim 1

Sokszor szegeznek nekem kérdéseket vagy mondanak valami nagyon logikusat, ami abban a pillanatban megcáfolhatatlannak tűnik, aztán itthon eszembe jut az ellenérvem. Ezért most megpróbálom összefoglalni, amit hiszek, vallok az otthonoktatásról.

Érv: Nem jár napközibe, csak délelőtt néhány órát tölt iskolában, erre szüksége van a szocializáció szempontjából. Ennyi kis iskolázás nem árthat neki.

Ellenérvem:

Mi is a szocializáció?
Megtanulni a társas viselkedés szabályait, vagyis nem azt jelenti, hogy gyerekeket összezárok néhány órára (minimális szülői felügyelettel), mert ebből csak klikkesedés, farkastörvény lesz, és többnyire attól tanulnak, akinek legnagyobb a szája, és nem feltétlenül a legokosabbtól. A társadalomban, a valós életben szinte minimális annak az esélye, hogy teljesen egykorúakkal találkozom majd. Egy otthonoktatott állandó (ez nagyon hangsúlyos) szabályok szerint tanulja meg, hogyan kell a szülővel, a tekintéllyel, a szomszéd nénivel, a testvéreivel, a játszótársaival viselkedni. Ebben benne van mindefajta korosztály, és ismétlem, kontroll alatt van. A szülő biztosítja ezt az állandóságot. Nem csapódik a különböző, eltérő szabályok között. Mindig tudja, mik a szabályok, és mit várhat el, ha betartja vagy ha nem. Tehát szocializáció szempontjából semmi szüksége az iskolára (ehelyett sokat játszhat barátaival, legtöbbször szülői felügyelet mellett)

Ahol időt tölt, ott hatással vannak rá.
Ma a lányom hazajött hittanóráról, a legelsőről, és elképedve mesélte, hogyan viselkedtek a gyerekek: nyafogtak, heccelték, piszkálták egymást és árulkodtak. Talán elég, ha annyit mondok, hogy ha kicsi korától naponta néhány órát (hát még ha többet) tölt ilyen közösségben, akkor ő is ilyen lesz, és már észre sem veszi, hogy ez milyen meghökkentő. Bármennyire is tagadjuk, igenis negatív hatása van még annak a néhány órának is, amit az iskolában tölt. Tegyük a kezünket a szívünkre, és gondoljunk bele. Persze, nehéz kimondani, hogy eddig rosszul gondoltuk. Én nem itélkezni akarok, csak szeretném, ha nem tartanának saját gyerekem kínzójának. Igenis lehetséges, hogy egy gyerek ne nyafogjon, ne árulkodjon, és mennyivel szebb.

Az iskola sablonizál
Minden gyerek különböző. Van, aki már öt- vagy hatévesen tud olvasni, írni vagy számolni. De ettől a sok különbségtől függetlenül mindenkinek végig kell ülnie ugyanazokat az órákat. Otthon nyugodtan fejlődhetne azokon a területeken, ahol jobban halad, míg az iskolában kénytelen bevárni a többieket. Ez fölösleges időtöltés. Lehet, hogy van olyan helyzet, amikor plusz feladatot kap, de ez akkor sem hasonlítható ahhoz, amit otthon tapasztalhatna.

Egyelőre egy érvet sikerült kibogarásznom, legközelebb jön a következő.