2013. január 17., csütörtök

Vizsgajelentés helyett...

A vizsga után tele voltam mindenféle érzésekkel, és úgy gondoltam, hogy majd egy jó hosszú bejegyzésben írok róla, részletesen mindent leírok, és kiírom magamból az indulatokat. Azonban estére más problémám lett, ami mellett eltörpült minden.

Megtudtam ugyanis, hogy 32 hetesen már elvékonyodott a méhszájam, és minél többet kell pihennem, mert görcseim is vannak, ami az első kettőnél nem volt. A doki azt mondta, jó lenne kibírni még legalább 3 hetet, pedig még 8 hét lenne szülésig. Mindenképpen császár lesz, mivel az első kettő is az volt. De az első kettőnél még jóslófájásaim sem voltak, és biztos voltam benne, hogy most is szépen kivárjuk az adott időt. Hát nem, ez a baba, már most ki akarna bújni, pedig a tüdejének és a szopóreflexének fejlődni kell, hogy inkubátoron kívül és gyomorszonda nélkül is élni tudjon.

Sajnos a pánikbetegségem nem segít a helyzeten. Első este nagyon rosszul éreztem magam, rámtört a pánikroham, de hála Istennek a sok imádság átsegített rajta. Azért is hálás vagyok, mert épp most vehetek részt egy online bibliatanulmányozásban (Ébresztő, lányok, magyarul is elérhető még, ha érdekel, szólj), ami megerősít.

Minden napnak külön örülök, és annak is, hogy a babám méretei nagyon jók, vagyis 32 hetesen egy 34 hetes babáéval megegyező. És most visszaszámolok, és reménykedem: még négy nap, és 33 hetes lesz, még 18 nap és 35 hetes lesz. Utána pedig, remélem, hogy még tovább számolhatok, és majd inkubátor nélkül, nyugodtan szoptathatom drága kislányomat!

Próbálok minél többet pihenni és feküdni, legalább most az első héten, amíg még nagyon kicsi. Tegnap szobáról szobára feküdtem, ás úgy adtam az utasításokat, hogy ki mit takarítson. Így lett rend a lakásban. A gyerekek egész ügyesen mozogtak, bár én a beszédbe is elfáradtam, mert ők közelről nem vették észre azt, amit én fekve, messziről is láttam.

Kérlek, imádkozzatok értünk! Most megyek vissza vízszintesbe, és talán majd egyszer írok a vizsgáról is.

5 megjegyzés:

egy anya írta...

Eszter, imádkozunk értetek!
Nagyon ügyesek a gyerekek, hogy segítettek neked rendet rakni! :)
A vizsgaposztot pedig nagyon kíváncsian várjuk, szerintem sokan, de nem ér annyit, hogy kizökkentsen a nyugalmadból. Sokkal fontosabb az a pici élet :)

Névtelen írta...

Kedves Eszter!
Pihenj, feküdj, imádkozz (na, ebben az egyben mi is tudunk segíteni), aztán várd a legjobbakat! Gondolj arra, hogy minden méhen belül töltött nappal egyre erősebb lesz a baba!
A mi legkisebbünk 36 hétre született, de olyan fejlett volt, és akkora (3,7 kg), hogy senki nem hitte el , hogy koraszülött, pedig biztosan az volt!
Erzsi

Unknown írta...

Köszönöm a biztatást. Vizsgaposzt majd biztos lesz, csak fekve nehéz írni.

Erzsi, ez jó hír, én is ebben bízom, hogy elég fejlett lesz most mr, bármikor születik.

Marianna írta...

Az én lányom 36.héten született,ezért másodszor minden napért hálát adtam,amit a fiam pocakban tölthetett:) Ki is húztuk a 40.hétig:)
Innen is megy majd az ima! Kitartás,minden rendben lesz!:)

Eszti írta...

Isten hordoz, ne aggódj Eszter: az Úr a kezében tart téged és a kicsikéteket is. Aki őt formálta, az már most is őrzi és áldó kezét őrajta tartja. Nincs mitől félned, mert Isten veled van és a szeretet kiűzi a félelmet (ez pedig az a szeretet, amellyel az Úr minket előbb szeretett).

A vizsgán tapasztaltakat majd megosztod, amikor lesz hozzá energiád - mi türelmesen várjuk.

Szeretettel gondolok rád, csak pihenj sokat: minden nappal egyre "készebb" lesz a leánykád.:)