Egy kedves internetes ismerősömtől kaptam levelet, akinek nagy tapasztalata és sikere van otthonoktatásban és nevelésben. (Laurie Bluedorn)
Megerősített abban, hogy a szülő a főnök, és ez azt jelenti, hogy nincs helye magyarázkodásnak. Nem tudom, más családokban hogy van ez, de mi belekerültünk egy mókuskerékbe, ahonnan nagyon nehéz kijutni. A lányom megszokta, hogy mindent megmagyaráztat a végtelenségig. "Miért nem ehetek édességet?" Tudja a választ, de mindig elvárja, hogy meggyőzzem, én meg vakul belemegyek a játékba.
Ez annak a kapcsán jutott eszembe, hogy óvodába szeretne járni. Amikor újra mondta, akkor leültettem, imádkoztunk, hogy értse meg, hogy a javát akarom, és elmagyaráztam Eszti ötletei alapján, hogy én miért nem szeretném. Csodálkoztam, hogy szó nélkül, mosolyogva elfogadta, és azóta egyszer se említette. Laurie szerint ezt sem kell megmagyarázni. A szülő tudja, hogy mi a jó egy ötévesnek, és fölösleges magyarázkodni. Csak én ehhez hozzáteszem, hogy az én lányomat nem lehet ilyen könnyen elhallgattani. Persze lehet, hogy szoktatás, nevelés kérdése. Biztos, hogy sokszor kéne azt mondanom, hogy "azért, mert én jobban tudom", és kész, csak néha attól félek, hogy akkor nem öntudatos lesz, hanem irányítható. Persze, lehet, hogy ehhez még kicsi.
Ez annak a kapcsán jutott eszembe, hogy óvodába szeretne járni. Amikor újra mondta, akkor leültettem, imádkoztunk, hogy értse meg, hogy a javát akarom, és elmagyaráztam Eszti ötletei alapján, hogy én miért nem szeretném. Csodálkoztam, hogy szó nélkül, mosolyogva elfogadta, és azóta egyszer se említette. Laurie szerint ezt sem kell megmagyarázni. A szülő tudja, hogy mi a jó egy ötévesnek, és fölösleges magyarázkodni. Csak én ehhez hozzáteszem, hogy az én lányomat nem lehet ilyen könnyen elhallgattani. Persze lehet, hogy szoktatás, nevelés kérdése. Biztos, hogy sokszor kéne azt mondanom, hogy "azért, mert én jobban tudom", és kész, csak néha attól félek, hogy akkor nem öntudatos lesz, hanem irányítható. Persze, lehet, hogy ehhez még kicsi.
5 megjegyzés:
Szia, szerintem nem helyes egy szülő részéről, hogy ne magyarázza meg, mit miért nem enged meg. Főleg kicsiknél. Nekem legalábbis az a tapasztalatom, hogy sokkal könyebben elfogadja az álláspontomat, ha megmagyarázom. Persze néha én is azt mondom, hogy erről már egyszer beszéltünk, most már csend! Lehet, hogy létezik olyan gyerek, akivel lehet úgy, de szerintem ezzel együtt egy csomó káros dolgot is megtanul. Arról nem is beszélve, mennyi kérdés marad megválaszolatlanul benne. Lehet, hogy majd egyszer talál valakit, aki el is fogja magyarázni, de nem úgy, ahogy a szülő szeretné...
Igen, én is ilyen középútra gondolok inkább, tehát röviden elmagyarázni, és kész. Mert nálunk ez már csapda, vigyáznom kella sok beszéddel :)
Mi is ebben a csapdában vergődünk a fiammal. És azt látom, hogy időnként tudatosan kér magyarázatot, akadékoskodásból és időhúzásból. Mi is harcolunk ez ellen. :)
Szerintem éppen hogy kicsi korban NEM KELL magyarázkodni, legalábbis nem akkor, amikor éppen tiltunk valamit, vagy engedelmességet várunk.
Ne szoktassuk rá a gyerkőcöket arra, hogy csak a számára kielégítő indoklás után engedelmeskedjen! Az úgy már nem is engedelmesség. Meg nem is tudunk mindent megindokolni úgy, hogy azt elfogadja.
Szerintem a logikus gondolkozásra nevelés bármikor a nap folyamán fejleszthető- úgy, hogy hagyjuk, hogy kérdezzen, és hogy elmondjuk, hogy a dolgok miért úgy történnek, ahogy. De amikor utasítunk, akkor szó nélküli engedelmességet várunk, nem pedig szócsatába torkolló magyarázkodást (a nagyobbakkal már errefelé megy el a kérdezés).
Nem lesz attól kevésbé érdeklődő, ha folyamatosan ki van elégítve a tudásszomja, DE elvárjuk, hogy amikor utasítjuk, akkor ne kérdezzen. Illetve kérdezzen úgy, hogy közben már engedelmeskedik: ne az engedelmeskedés előtt, hanem UTÁN. Ha tényleg érdeklik a válaszok, akkor ez az időpont is megfelel neki. Ha akkor már nem érdekli a magyarázat, akkor nem volt komoly érdeklődés a kérdések mögött. Én így látom.
Erről eszembe jutott, hogy olvastam egyszer, hogy Isten is ilyen engedelmességet kíván. Ábrahámnak sem magyarázta el, hogy na ne félj, a végén nem hal meg a fiad, hanem azt mondta, hogy áldozd föl! És Ábrahám engedelmeskedett. Aztán megértette. Köszi Eszti, hogy leírtad.
Amikor a hőmérő már plusz 15-nél járt, a négyévesem még mindig nem volt hajlandó levetni a hócsizmát. Olyan rettenetesen nem akarta, nem hisztizett, hanem sírva könyörgött, hogy beletört a bicskánk, megyünk csizmában, hagyjuk...
Aztán jött anyósom, szépen elmagyarázta, hogy minden kisgyerek eltette a csizmáját, meleg van már, megizzadna a lábacskája, stb. és szó nélkül eltette a csizmát, sportcipőre váltott.
Ebből azt tanultam meg, hogy bizony van olyan is, hogy enyhíthetek a félelmén egy kiadósabb magyarázattal.
Egyébként én is azt gyakorlom, hogy előbb engedelmeskedjen, aztán elmagyarázom.
Megjegyzés küldése