Sokáig húztam az időt ezzel a poszttal, és az az igazság, hogy 2 hét után még mindig nem tudjuk a jegyeket. Már előre tudtam, hogy ez a vizsga semmit nem jelent, csupán annyit, hogy ámegy vagy sem. Ugyanis úgyis mindig azt kérdik, amit nem tud, és az, hogy esetleg mit tud pluszban, az senkit sem érdekel.
Legutóbb az autóban maradt a vizsgázó uzsija. Most gondosan odatettem, vizet is, de ő a nagy meleg ellenére egy kortyot sem ivott és nem is evett. Pedig a többiek elmentek ebédelni, ő akkor is folytatta a vizsgázást. Vagyis 4 órán keresztül, megállás nélkül írt.
Matekból persze figyelmetlen volt, és épp azokat a hibákat vétette, amikről megbeszéltük, hogy hogyan kell megelőzni...
Nyelvtanból ügyes, olvasásból is, de környezetből az Északi középhegység hegyeit nem tudta. Pedig mindent szorgosan megtanultunk, én is, hiszen én ezekről még csak nem is hallottam. De, épp ezt kérdezték.
Amit tanulságként leszűrtem: nem érdemes tankönyv szerint tanulni, mert idegesítő, frusztráló, és aztán úgyis rossz jegyet kap, pedig mindent megtanultunk. Szeretnék az idén sokkal szemléletesebben tanulni Johival úgy, hogy felfedezünk, nem én vagyok a tanár stb. Csak még nem tudom, hogyan kivitelezhető. Belefutottam egy blogba, ami tetszett, csak nem tudom, hogy jutnak majd ilyenek eszembe, és milyen jó lenne, ha magyarul is lennének ilyen anyagok...
Ti hogy tanultok?
Elméletileg Johanna ősszel ötödikes lesz. Remélem, hogy gyakorlatilag is.
3 megjegyzés:
Eszter, mi holnap megyünk:) Köszönöm a blog ajánlót, a többiről meg ismered a gondolataimat. Nyáron jöttök errefelé?
Közben kiderült, hogy a blogos anyuka történész, ez azért megnyugtatott egy kicsit :) Sok sikert holnapra! Készülünk pár napra.
Az igazi kihívás itt kezdődik:)
Megjegyzés küldése